1. fejezet: Egy átlagos nap

- Gyere már Sun, különben sose jutunk le az ebédlőbe!- kiáltott mérgesen Hay Lin, az egyik legjobb barátnőm, a folyosó végéről. Igen, ez egy átlagos nap volt, átlagos dolgokkal. Illetve majdnem átlagos. De semmiképpen sem mondható mindennaposnak, főleg ha az embernek van egy szelleme. És igen, most is itt lebegett mellettem Mina, a pici tündér, aki egyesítette a föld és a víz tulajdonságait. Hátradobtam hosszú, vörös hajamat, amely, mint mindig, most is a szemembe lógott. Futva utolértem Hay Lint, aki már várt, majd fecserészve indultunk lefelé a hömölygő tömeggel, hogy végre mi is ebédelhessünk.

- Na, és milyen lett a töri dolgozatod?- kérdezte vigyorogva.

- Ötös.- vontam meg a vállam.

- Ez nem igazság! Mr. Kotuma tuti szerelmes beléd!- kiáltott fel hangosan.

- Jajj, ne bolondozz már és főleg ne fecsegj össze- vissza hülyeségeket! Csak egyszerűen megtanultam az anyagot.- vontam meg újra a vállam, miközben Hay Lin a kezével tátogott. Lent az ebédlőben a barátnőm már lefoglalta a helyünket. Én lassan egyensúlyozva vittem ki a tálcát, majd megakadt a szemem egy helyes srácon. A fiú rámnevetett, szemében felfedeztem a boldogságot. Én óvatosan visszamosolyogtam rá, majd helyet foglaltam a barátnőm mellett.

- Ó, láttam kivel szemeztél...- vigyorgott rám Hay Lin.

- Ó, igen? És kivel?- kezdtem a szemtelenkedést. - Hát Tommal. - Miért, úgy hívják?- tettem fel a kérdést.

- Ne játszd már itt a szent szüzet!- vigyorgott elégedetten a barátnőm, mert már megint sikerült felhúznia. A haragtól pipacsvörösen visszavittem a tálcát, intettem Hay Linnek, és együtt kimentünk az ebédlőből.

- De jó, már csak egy rajzóránk van hátra.- mondta elégedetten a lány. A következő sarkon befordultunk jobbra és bementünk a terembe, hogy leülhessünk egymás mellé. Hay Linnel már elsős korunk óta a legjobb barátnők vagyunk, amióta az osztályfőnökünk egymás mellé ültetett minket. Már az óra felénél jártunk, de én még mindig a Mináról rajzolt képemet tökéletesítettem. Halványsárga ruhája éles kontrasztot alkotott rózsaszín hajával és fehér szárnyaival. Mina eközben úgy pózolt nekem, mint egy modell, pedig alig lehetett több 15 centinél.

- Ez kicsoda?- kérdezte Hay Lin.

- Nem tudom, csak úgy rajzoltam.- a válaszba egészen belepirultam.

- Szép. Végre kicsengettek. Én csak úgy repültem haza. Már csak egy hét volt hátra az iskolából, és ez a gondolat teljesen felvillanyozott. Mina végig ott repkedett mellettem. *

- Sziasztok, megjöttem!- kiáltottam boldogan, miközben beléptem a házba.

- Szia!- köszönt a konyhából nagymama.

- Szia én kicsi sámánkirálynőm!- hangzott a nagyapám szájából, aki éppen a nappaliban olvasott.

- Jajj, ne hívj így!- durciztam be. Nem szerettem ha így hívnak. Nagyapa rögtön felnevetett.

- Na mentem gyakorolni.- mondtam.

- Nos rendben. Ha végeztél ehetsz a sütiből!- mondta kedvesen nagymama.

- Jobban jársz, ha nem eszel!- súgta nekem az öreg.

- Ezt hallottam!- hangzott a konyhából a csípős válasz. Már kint jártam a kertben, de még mindig nevettem. Amióta az eszemet tudom, mindig a nagyiék neveltek. A szüleimet sose ismertem, bár kérdeztem felőlük, a nagyszüleim sose adtak válaszokat a kérdéseimre. Őket viszont nagyon szerettem. Az edzést nyújtással kezdtem. Mi tagadás, mindig is eléggé hajlékony voltam. A gyors bemelegítés után szaltókat ugrottam, majd állásból lementem hídba. Az edzés végén mg egy kicsit gyakoroltam a rúdon, magyarul ott is kézenálltam meg stb. Ha nem lettem volna sámán, akkor tuti, hogy kötéltáncosnőnek készültem volna. Egy jó másfél, két óra múlva bementem, Minával a vállamon és megkóstoltam a sütit, ami isteni volt. Utána zuhanyozni mentem. A fürdőben énekeltem. Nem volt rossz hangom, gyakran énekelgettem. Jól esett a forró zuhany. Majd, amikor már kezdett elegem lenni a rorró tusból, akkor kiszálltam. Húsz perc múlva már vacsoráztunk.

- Csodálatos volt az ingyenkoncert.-kötözködött nagypapi. - Köszi. Tudtam, hogy fantasztikus énekesnő vagyok.

- És nem utolsó sorban szerény is.- mondta a nagyi.

- Sun, van egy nagy bejelenteni valónk.- kezdte nagyapa.- Mivel két hónap van hátra a sámántorna megkezdéséig, ezért elküldünk Annához, hogy készítsen fel téged. Ő már okét mondott. Anna családja már régen ismerte a mi családunkat, úgy hat-hét éves lehettem, amikor utoljára találkoztam a szőke lánnyal. Rendben.- mondtam pár perc után.- Mikor indulnék?

- Holnap. - Akkor én megyek is bepakolni.- álltam fel az asztaltól.- Nagyon finom volt a kaja. Mindig is imádtam, ahogyan a nagymama főz. Istenien csinálta a jobbnál-jobb ételeket. * Sokáig pakoltam, de végül mindent sikerült összeszednem.

- Nem lenne egyszerűbb, ha te is segítenél?- intéztem a kérdésemet Minához, de válaszul csak egy nevetést kaptam. Írtam egy levelet Hay Linnak, hogy el kellett utaznom egy kötéltáncoskiképző-tanfolyamra. Majd még írok neki a táborból. Utána kikapcsoltam a gépet. Gyorsan lefeküdtem aludni, mert reggel korán kellett indulni.

2. fejezet: A bemutatkozás

A vonaton végig olvastam egy könyvet, ami egy lányról szól. A lány szerelmes, de a szülei megtiltják neki, hogy találkozzanak. Csak éjszakánként találkozhatnak, de többször előfordul, hogy együtt alszanak. Végül elszöknek, mert a szülők elött nem vállalják a kapcsolatukat. A könyv címe a ,,Titkolt vágyak" volt. Félúton elkezdett esni az eső. Hát ez remek, gondoltam magamban. Először csak lassan csepegett, majd egyre gyorsabban és gyorsabban esett, majd a végén viharrá fokozódott az időjárás. Végre megérkeztünk Minával abba a kisvárosba, ahol Anna lakott a barátaival és Yohval. Mikor leszálltam a vonatról, már majdnem megfagytam. Ez nem volt csoda, mert egy egyszerű szoknya és egy fehér fűzős top volt rajtam. Elindultam arra amerre mondták, hogy mennem kell. Már tíz perce barangoltam, amikor hirtelen elémugrott a semmiből három férfi.

-Szia cica! Hogy vagy ezen a szép estén?

-Idáig jól megvoltam, úgyhogy ne rontsd le a kedvem!- válaszoltam ridegen.

-Hogy felvágták a nyelvét a kisasszonynak!- mondta a legmagasabbik, akin ballonkabát volt.

-Ha nyitogatnád a kabátodat, pont úgy néznél ki mint egy szatír!- húztam az agyát.

-Na jó, ebből elég! Willy Óriás Víz támadás!- majd megjelent elöttem egy hatalmas bálna.

-Mina, szellemem, egyesüljünk! Rengő Föld!- kiálltottam. A bálna felemelkedett, majd visszaesett. Ez a kis dobálás meg se kottyant neki. -Szerinted ez a kis gyenge támadásod ártott neki? Ha-ha-ha! Willy Lespriccelés! A hirtelen jött víz meglepett és így három- négy métert repültem hátra.

-A bálnák hideg vízben élnek, igaz? Akkor mit szólna donna-tonna egy 100°C-os fürdőhöz? Mina Forró Víz! A sámán szellemkontrollja megszűnt.

-Na jó kislány, most még megúsztad, de még visszajövünk!- fenyegetőzött a ballonkabátos.

-Már alig várom!- szemtelenkedtem. Ezzel eltűntek. Folytattam tovább az utamat a kúria felé. Már egészen sötét volt és kezdtem berezelni. Valahogy nem csíptem annyira a sötétet. És még ráadásul úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. Eközben... * -Anna, gyere ülj már le. Mindjárt itt lesz.- mondta Yoh. -De azt ígérte, hogy vacsora elött itt lesz.- válaszolt ingerülten Anna, miközben még mindig az ablakot bámulta, amit mostmár teljesen elfedett a pára.

-Nézd a jó oldalát. Még lehet, hogy vacsora végére beesik.- mondta Trey.

-Remélem normális.- mondta Yoh.

-Len, te mit szólsz hozzá?- kérdezte Trey.

-Adj öt percet, és térdenállva fog könyörögni, hogy ne öljem meg.- mondta hidegen a Tao fiú.

-És mond, Anna, mégis milyen a csaj?- kérdezte Rio. -Hogy-hogy milyen?

-Hát jól néz ki? Hátha megtalálom a sámánkirálynőmet.- bambult el a magas sámán.

-Megszívnád vele. Nagyon szívós. Amúgyis megtiltom, hogy egyáltalán megkörnyékezzétek.

-Miért, olyan bányarém, hogy megijednénk tőle?- mondta vigyorgó pofával Trey. Ebben a percben egy erős kopogás hallatszott a bejárati ajtón. Anna sietve kinyitotta és a barátnője nyakába vetette magát.

-Aggódtam érted.- mondta a szőke lány.

-Bocsi csak történt egy kis incidens.- szabadkoztam.

-Igen? Micsoda? -Majd később elmesélem. -Most. Amúgy gondolom ezért vagy ilyen koszos. -Anna, tudod hideg van kint, én meg nem akarok úgy kinézni, mint egy fagyott jégtömb az Antarktiszról.- válaszoltam nyugodtan. -Mit sem vesztettél a pimaszságodból.- mosolygott Anna. Az utolsó mondatot a bentlévők is hallották, és egy emberként néztek össze. -Emberek, bemutatom Sunt, gyerekkori barátnőmet. Ezután kiléptem a hátuk mögül csuromvizes hajjal, koszosan, sárosan. De így is osztatlan sikert arattam. Mindenki feszülten figyelt rám. Erre megráztam a hajam, hogy ne csöpögjön belőle a víz. Utána észrevettem, hogy a legmagasabb, és a valószínüleg legidősebb sámán közülük nyálcsorgatva bámul. Én kissé erőltetetten visszamosolyogtam rá. De ahogy jobban megvizsgáltam, főleg a haját, majdnem elkapott a röhögőgörcs. -Ő lesz az én sámánkirálynőm!- kiáltott a zselés. -Rio, tudod mit mondtam!- szólt szigorúan Anna. -Mit mondtál?- kérdeztem tőle meglepődve. -Olyasvalamit, amibe nem kéne beleütnöd az orrodat.- hangzott egy undok hang egy lila hajú sámántól. Alig lehetett idősebb nálam. Erre lazán hátat fordítottam neki, nem érdekelt amit mondott. -Szia!-köszönt egy barátságos, barna hajú fiú.- Yoh vagyok. -Szia!- köszöntem vissza. Megint nagy csend. -Öööö... Anna, szeretnék elmenni lefürödni, utána meg megkeresném a szobámat. -Rendben. Törölközőt a szekrényben találsz majd. Indulj. -Kössz. Öööö... merre kell menni? -Ne segítsek megfürdeni?- kérdezete pimaszul egy kékhajú sámán. Anna már épp válaszolni akart, de én elötte megszólaltam: -Köszi, de már nagykislány vagyok, egyedül is meg tudom mosni a hátamat. Vagy talán más testrészekre vagy kíváncsi?- vágtam vissza a lehető legélesebben. Elértem a kívánt hatást: A kék sámán a füléig elvörösödött. Én megeresztettem egy mosolyt. -Na, szóval arra kell menni, de majd Len megmutatja.- mutatott a lilahajú undok fiúra, aki épp kifelé indult az ebédlőből. Len mormogott valamit, ami ijesztően hasonlított a ,, Mi vagyok én, szállodai kísérgető?!" mondatra. Mikor elhagytuk az ebédlőt, az emberek egy emberként szólaltak meg: -Hű, Trey, ezt tényleg jól megkaptad!- mondta Yoh. -Ja, haver, az mondta Anna, hogy vele nem érdemes szórakozni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire vad!!!- sopánkodott Trey. -Nekem mindig igazam van,és örülnék ha száz százalékig figyelnétek rám és hinnétek nekem.- mondta Anna.- és én most a helyetekben elmennék aludni, reggel edzés, csak Sunnak van szabadideje holnap. -Miért?- kérdezte Trey. -Mert ő most még vendég.- félek, hogy eltévedne. Na gyerünk leszedni az asztalt, utána alvás. Ne kelljen kétszer mondanom!!! * Én közben követtem Lent. Nem mertem megszólítani, volt benne valami megközelíthetetlen, mintha falat emelt volna önmaga és az emberek közé. Csak úgy árradt belőle az arrogancia. A folyosókon végül csendben mentünk végig. Végre megérkeztünk egy szobához. Benyitott elöttem Len, én meg utána mentem. -Ez itt a szobád. -Öööö...köszi.- mondtam sietve, majd szétnéztem. Nem volt egy nagy szoba, de elfért benne egy ágy, szekrény, fésülködő asztal, asztal. Eközben Len kiment. Gyorsan ledobtam a cuccot, majd kifutottam. -Len, megmutatnád a fürdőt? A fiú csak bólintott egyet majd elindult egy szűk folyosón. Pár perc barangolás után benyitott egy nagy helységbe. -Itt van. Nagy kedvem lett volna megkérni, hogy várja meg, amíg lefürdök, nehogy eltévedjek visszafelé, de ő amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is el. A fürdőszoba nagyon szép volt, középen egy medenceszerűség, oldalt sok kicsi tusolókabin volt. Én kiválasztottam az egyik kabint, majd sietve lefürödtem. A hajamat is megmostam. Fürdés után, nem akartam visszavenni a koszos ruháimat, ezért a törölközőt csak lazán magamra tekertem. Nem volt egy nagy darab, ezért a combom kilógott alóla. Sietve haladtam a folyosókon, de éreztem, hogy eltévedtem. Majd benyitottam egy ajtón, ami olyan volt, mint az én szobámé. Reméltem, hogy az a saját szobám. Sajnos nem. Bent Len ült. Felül nem volt semmi rajta, így láthattam az izmos felsőtestét. Egy guandaot élesített, de amikor benyitottam, abbahagyta. Rám emelte tekintetét és áthatóan a szemembe nézett. Én erre elvörösödtem. -Bocsi, csak eltévedtem, azt hittem, hogy az én szobám. -Hmm. Aztán belém hasított az a tudat, hogy csak egy törölköző van rajtam, és az se takar túl sok mindent. Erre a tudatra még vörösebb lettem. Érezetm, hogy a törölköző egyre lejjebb csúszik. De Lent mintha nem érdekelte volna ez az apró kis tény, de eltelt néhány másodpercbe, mire megszólalt: -Trey szobája ugyanitt, csak egy folyosóval hátrébb van. Erre felhúztam magam. Mit képzel ez magáról, minek gondol ez?! -Én csak a saját szobámat keresem, semmi közöm Trey-hez.- sziszegtem a lehető leghalkabban, de annál élesebben. Éreztem, hogy a szemem villámokat szór. -Ezen a folyosón, csak a másik végén.- mondta Len de fel sem nézet, még mindig a guandaojával volt elfoglalva. -Kössz.- mondtam még mindig élesen, majd kimentem. -Milyen szemtelen ez a lány, látod, Bason? -Igen, Len mester, az. Nem is tudom, mit csinálna, ha igazi Tao nevelést kapna. -Ki sem bírná. De majd én megmutatom, hogy az idősebbet és az erősebbet tisztelni kell! * -Láttad, milyen arcátlan volt, Mina? Méghogy én és Trey?! Mit gondol ez magáról?! -Igaz. De erősnek látszik. -A látszat néha csal.- mondtam. Felvettem az alvós ruhámat (laza poló, rövidnadrág) majd gyorsan lefeküdtem aludni. Fáradt voltam, így gyorsan elaludtam. 3. fejezet: Nyújtás, meditálás, ismerkedés Reggel olyan fél tíz felé ébredhettem fel. Mire végre kiértem az ebédlőbe, már senki sem volt ott. Kinyitotam a hűtőt, kivettem valami ennivalót és gyorsan megreggeliztem. Közben vidáman vihorászva beszélgettem Minával. Hirtelen észrevettem egy cetlit az asztalon. ,, A többiekkel kimentem edzeni a rétre, ma azt csinálsz, amit akarsz, de holnaptól téged is keményen foglak majd. Mulass jól! Anna" Király! Kinéztem az ablakon, a távolban a fiúk épp Anna edzéstervét cinálták verejtékező arccal, a lány pedig az árnyékban ült. Tegnap úgyis kimaradt a nyújtás, úgyhogy ma bepótolom. Reggeli után visszamentem a szobámba és átöltöztem a kedvenc narancs-fehér melegítőmbe. Láttam, hogy a szobámban nem fogok elférni ezért úgy döntöttem, hogy a nappaliban fogok nyújtani. Vittem a kedvenc CD-met is, erre tornázom mindig. A nappaliban betettem a CD-t a lejátszóba, majd gyorsan bemelegítettem. A gyors bemelegítés után elkezdtem a gyakorlást. Lementem spárgába, a fejemet a térdemre helyeztem és lazítottam. Öt percet ültem így. Majd lementem hídba, utánna szaltókat ugrottam, kézenálltam. Észre se vettem, hogy milyen gyorsan repül az idő, mintahogy azt sem, hogy a többiek bejöttek. Éppen kézenálltam, mikor Anna megszólalt: -Azt hittem, hogy pihensz. -Pihenek.- mondtam, de most nem volt szemtelenség a hangomban. Mivel minden gyakorlatot kétszer szoktam megcsinálni, ezért újból kezdtem az egészet. A fiúk leültek, Len kivette a hűtőből a jéghidg tejet és leült a többiek közé. Némán figyeltek engem, ami valljuk be, elég idegesítő volt. Szóval két perc pihenő után ismét lementem spárgába és ismét a térdemen nyugtattam a fejem. Yoh szájából kicsúszott egy ,,hűha", de elengedtem a fülem mellett. Állásból lementem hídba. Utána pár kézenállást csináltam meg. A fiúk elkezdtek halkan beszélni, mert Anna sorozatot nézett. Az edzésekről való tárgyalást az első szaltóm szakította félbe. -Te tudsz szaltót ugrani?- kérdezte őszinte csodálkozással Yoh. -Igen.- bólintottam mosolyogva. Még Anna elismerő tekintetét is sikerült kivívnom. Mindenki vagy elismerően, vagy csodálkozva meredt rám, egy fiú kivételével. Len ugyanúgy ült, ahogy szokott, karbafont kézzel, de ha lehetséges, akkor még hidegebben nézett maga elé. Pár szaltó után meguntam a nyújtás, összepakoltam a cuccom és bementem a szobámba. Ebéd elött még elmentem lefürödni. Amíg fürödtem, addig kint beszélgettek a nappaliban. * -Bámulatos, milyen hajlékony.- mondta Trey. -Kislánykorában kötéltáncosnő akart lenni.- közölte ezt az információt Anna.- De miután megtudta, hogy milyen ereje is van valójában, már gondolom tudjátok, hogy mi akart lenni. -Len, te mit gondolsz?- kérdezte Trey a gondolataiba merülő fiút. -Azt amit tegnap. Öt perc és térdenállva könyörög majd az életéért.- mondta hidegen. -Majd meglátjuk.- mondta Anna elgondolkozva.- De most ebéd. * -Hogy ízlik az étel, kisasszony?- kérdezte tőlem Rio. -Nagyon finom. -Lenny, ma a szokásosnál is komorabb vagy. Mi a baj?- kérdezte Rio a kínai kaját evő Lentől. -Ha lenne valami bajom, akkor azt se kötném az orrodra. Világos?!- fújtatott dühösen a fiú. - Csaj van a dologban. Érzem!- kiáltott fel Trey, mire Yohval elkezdtek nevetni. Aztán amikor belenézett Len szemébe a kékhajú sámán, abban nem volt köszönet. Láttam, hogy legszívesebben elsüllyedne Len gyilkos pillantásától. Ha nézzéssel ölni lehetne... Kicsit érdekesen nézhettem, mert Rio megszólalt: -Ne aggódj, ez az egyik Tao családi jellemző. Bizonytalanul bólintottam. -Van több is?- kérdeztem még mindig bizonytalanul. -Ne akard megtudni.- mondta nyugodtan Len, de legalább olyan halkan és élesen, mint én tegnap. Hirtelen csönd lett. -Na, de Lennyboy...- kezdte Rio és a fiú vállára rakta a kezét, de Len egy pillantása elég volt, hogy befogja. Utána még hozzátette: -Amúgy vedd le a kezed a vállamról mert engedély nélkül bejöttél a személyes terembe!!! Rio megcsóválta a fejét. A maradék időt viszonylag csendben töltöttük, egyedül Trey és Rio halk piszmogása zavarta meg a hangtalan delet. * A délutánt bevackolva töltöttem a szobámban, és a ,,Titkolt vágyak" című könyvet olvastam. Pár óra után meguntam, hogy szegény lányt megint eltiltják a fiútól. Délután kihvott Anna a nappaliba, hogy bemutasson pár barátnak akik szintúgy itt laktak. - Sun, ők itt Faust és Eliza. - Sziasztok, köszöntem barátságosan. Csak most vettem észre, hogy Eliza Faust védőszelleme. Később Annától megtudtam, hogy Eliza Faust szerelme is. Az délután viszonylag eseménymentesen telt el, addig, amíg nem hallottam Anna hangját: - Vacsora!!!! Mindenki sietősen kiment a konyhába és elfoglalta a helyét. A vacsora alatt se Yoh, se Trey, de még Rio sem hagyott békén. - Tényleg kötéltáncosnő akartál lenni?- Yoh. - Igen. - És csak az?- Rio. - Nem, volt egy időszak, amikor énekesnő akartam lenni. - Hogy-hogy ilyen hajlékony vagy?- Trey - Kislánykoromban már tudtam spárgázni, így amíg a többiek a homokozóban játszottak, én a tornateremben gyakoroltam. És még ezernyi ilyen kérdést tettek fel nekem. Még a vacsora fele sem telhetett el, tehát még az első fogással sem végeztünk, amikor bent a nappaliban megszólalt a telefonom. Sietve felálltam és kisiettem a nappaliba. A szám ismerős volt. - Igen, tessék. De a vonal tulsó végéről senki sem szólt bele. Megnéztem a telóm kijelzőjét, nem volt rajta térerő. Talán az ebédlőben lesz, gondoltam és kisiettem vissza. Mire kiértem, már hallani lehetett a hangot. - Hallo.- mondta egy ismerős hang. - Szia.- Itt már kint voltam az ebédlőben, tehát az ablak mellé álltam. Az asztalnál ülők mind hallották a hangomat, és érdeklődve figyeltek rám. - Haragszom rád. Sehol egy levél, sms, a nagyidék nem válaszoltak a kérdéseimre, az ágyad be van vetve, a suliban nem voltál, üzenet nuku. Ezt mégis hogy gondoltad?- kérdezte egy hang a telefonban. - Ne haragudj, Hay Lin. - Hát persze, hogy nem haragszom.- a hangja gunyoros volt.- Most pedig szépen elmondod, hogy hol vagy. Amúgy van egy tuti hírem. - Micsoda?- kérdeztem izgatottan. - Á-á. Előbb elmondod, hogy hol vagy. - Jól van te nyertél.- az asztalnál mindenki felkapta a fejét, nem tudták, hogy mit adtam fel.- Kanadában vagyok egy táncművészeti-iskolában. - Hát ez fantasztikus!!! Végre teljesül az álmod!!!- és ujjongott. A hangja őszinte volt, és ez jólesett, még akkor is, ha hazudtam neki. - Az, fantasztikus.- dörmögtem. - Nem is örülsz? - De, csak tudod az edzések kicsit fárasztóak.- hazudtam miközben keresztbe fontam a mutató- és a középsőujjamat. - Aham. - De mi is az a nagy hír?- kérdeztem. - Nem fogod kitalálni!- hangja felvillanyozódott.- Beszéltem Tommal! - És ebben mi a fantasztikus?!- hangomban gúny volt, de a legjobb barátnőmet ez nem nagyon érdekelte. - Az, hogy azt mondta, hogy tetszel neki! - MIIIIIIIIII?- kiáltottam fel.( A asztalnál mindenki riadtan rámnézett. ) - És megígértem neki, hogy összehozlak vele! - Ezt nem hiszem el...- mondtam kétségbeesetten. - Olyan romantikus, és olyan cukipofa.... - Ez cukipofa?! Inkább flúgosnak mondanám!!!!!!- mondtam a haragtól elfúló hangon. - Most leteszem, mennem kell. Amúgy nem fog egyhamar leszállni rólad. Ja és megadtam neki a telefonszámodat. Erre már csak egy fáradt sóhajtás volt a válasz, majd leraktam. Visszaültem vacsorázni. - Valami baj van?- kérdezte Anna. - Nem nagy ügy, csak zaklat egy idióta. - Mit akar?- kérdezte Yoh. - Szerelmes lenni.- mondtam lesúlytva. - Ha ismerne, nem ezt mondaná.- mondta fagyosan Len. - Mintha te ismernél! Nincs jogod megítélni ismeret nélkül.- mondtam jegesen. - Talán jobb is, hogy nem ismerlek.- mondta még mindig nyugodtan. - Kivel beszéltél?- terelte a szót Trey. - Az egyik barátnőmmel, Hay Linnel. - Sun, ma te szeded le az asztalt Lennel!- csattant fel hirtelen Anna.- Aztán nektek is nyomás lefeküdni!- ezt nekünk idézte. A többiek már elvonultak lefeküdni, de mi még ott maradtunk. Csendben pakoltunk. - Miért vagy ilyen fagyos velem?- kérdeztem, de meg is bántam, amikor találkozott a szemem Lennyével. - Nem kéne, hogy érdekeljen. Beláttam, hogy jobb ha nem próbálkozom tovább. A pakolás többi részét csendben töltöttük, majd elmentünk aludni. * Nem tudtam aludni. Csak Lenen gondolkoztam egész végig. - Szerintem tetszik neked!- mondta vihogva Mina. - Jajj menj már, olyan fagyos! - Szerintem épp az fogott meg benne, hogy olyan elérhetetlen számodra. Erre már nem válaszoltam semmit. Csak most a konyhában vettem észre, hogy milyen szépek a szemei. De a másik szobában sem tudtak aludni... * - Len mester, tudom, hogy van valami problémád!- Bason. - Nincs semmi. - Az a lány, nem igaz, Len mester?! - Mióta idejött, teljesen felborult az itteni élet. Ez volt az utolsó szava, mert a mai edzéstől fáradtan, ruhástól borult bele az ágyba. 4. fejezet: Edzés és gyűlölet A reggeli fény úgy hatolt be az ablakon, mint valami halovány reménysugár, amely a szivemig elér. Az ablakon beszűrődő fénysugában fürdettem az arcom, és élveztem a nap melegét. A mai nap száraz volt, és a víztócsák is már felszáradtak, egyszóval az idő pont megfelelt Anna edzéstervének. Felöltözés után az ebédlő felé vettem az irányt. Pár ember már kint volt, így én is leültem reggelizni. - Remélem felkészültél a mai edzésre!- Anna. - Igen. - Úgy gondoltam, hogy először felmérjük, hogy milyen szinten tartasz. Bólintottam, majd folytattamaz evést. A gondolkozásból az éppen beérkező emberek miatt zökkentem vissza. - Jó reggelt!- köszönt Yoh, nagy nyújtózás közepette. - Jó reggelt!- köszöntünk neki vissza. - Reggeli után kiviszitek a rétre Sunt, és felméritek harccal, hogy milyen szinten tart. Csak semmi durvaság! * - Remélem készen állsz!- mondta Yoh.- Amidamaru, szellemem, egyesüljünk! - Mina, szellemem, egyesüljünk! - Amidamaru, Mennyei Csapás! A támadás elől félreugrottam, és most én támadtam. - Mina, Rengő Föld! Yoh alatt rázkódni kezdett a föld. Újból támadni akart, de egy vízpajzzsal kivédtem a támadást. - Mina, Óriás Lavina!- kiálltottam. A nagy kövek betemették Yoht, és ezzel megszűnt a szellemkontrollja. Majd felemeltem a kezemet, és a kövek is felemelkedtek. Arrébb letettem őket. Yoh csak vigyorgott. - Nem vagy gyenge! - Akkor most kaphatok öt perc pihenőt? - Felejtsd el!- kiálltott Trey, aki már ott lebegett a snowboardján, a levegőben.- Jégrengés! Épp csak annyi időm volt, hogy egy hátraszaltóval elugorjak, és így is legalább öt métert csúsztam hátrafelé. - Mina, Vízzuhatag! Trey könnyedén hárított, és még nevetett is hozzá. - Ez idáig gyenge volt, kislány! Ekkor gondolatban felidéztem a bálnával való harcomat, és már tudtam, hogy mit kell tennem. - Támadsz is vagy csak gondolkozol? - Mina, 100 °C-os Forró Víz!- Treyt meglepte ez a támadás. Mire felnéztem, már ott ült a földön csuromvizesen. - Ez fura volt.- jelentette ki. - Remélem jól esett a forró víz!- gúnyolódtam vele, de ő csak egy mosollyal válaszolt. - Ügyes vagy!- mondta. - Kössz. És most engedélyezek magamnak egy kis szünetet. - De csak egy lélegzetvételnyi időt.- szólalt meg egy hang mögülem. - Harcolni akarsz?- kérdeztem. - Igen. Itt akarlak legyőzni.- válaszolta Len. - Na jó. Azt nem tudom, hogy miért vagy ilyen ellenséges velem, de ha gondolod akkor játszuk le itt és most.- mondtam. - Akkor a végső győzelemig! - Rendben.- fogadtam el a feltételeket. - Srácok, ez nem jó ötlet...- kezdte Yoh, de egy pillantással belefojtotta a szót Len. - Bason, szellemem, egyesüljünk! - Mina, szellemem egyesüljünk! Óriás Lavina! Len kitért a támadás elől, de láttam, hogy a vállát eltaláltam. - Bason, Rapid Tempótámadás! Épp, hogy hárítani tudtam egy vízfallal. A következő pillanatban elestem. Hirtelen megérintettem a földet és ezzel sok kis inda emelkedett ki belőle, és makacsul meg akarták fogni a fiú kezeit és a lábait. Len ebben a pillanatban felugrott és egy csapással levágta az indákat. Szinte még le se érkezett a földre, már ugrott is fel. Éreztem, hogy a legerősebb támadására készül. - Bason, Aranyököl! Már annyi erőm sem volt, hogy egy vízfalat emeljek magam elé. Az utolsó lélekjelenlétemmel arrébb gurultam. Aztán éreztem a fájdalmat az oldalamban. Utána semmi, csak a nagy feketeség. * Len nagyon megijedt, azonnal odarohant az eszméletlen lányhoz. Megnézte, hogy lélegzik- e, majd a karjaiba vette, és elindult befelé Yoh-val és Treyjel a nyomában. Mikor beértek a házba Len megszólalt: - Keressétek meg Faustot. Én a szobájába viszem. Útközben megállította őket Anna. - Mi történt? - Egy kis baleset.- válaszolt Trey. - Len már elvitte Sunt a szobájába.- Yoh. - És mi Faustért megyünk.- Trey - Nem tartalak fel titeket. Ha végzett Faust, akkor küldjétek hozzám, hogy beszámoljon Sun állapotáról. Utána bemegyek hozzá.- azzal elviharzott. Végre odaértek Faust szobájához. Bementek és kirángatták Faustot. Majd együtt rohantak tovább. * Len eközben letette az ájult lányt az ágyába és leült egy székre. Még magának sem merte beismerni, hogy aggódott a Sunért. Nemsokára megérkezett Faust. A szobában csak Len maradhatott benn, mert Faustnak szüksége volt rá, hogy elmondja pontosan, hogy mi történt. Len gyorsan elhadarta az edzés kimenetelét, majd Faust reakcióját figyelte. - Szúrt seb, ha nem tévedek, akkor a guandaod, Lenny.- Faust. - Igen. - Akkor most segíts felültetni. Mikor sikerült, akkor felhúzta a lány polóját. Len érezte, hogy elvörösödik.Faust kifertőtlenítette a sebet, majd bekötözte. - Pár napig pihennie kell, nem nagyon szabad mozognia. Örülnék ha figyelnél rá. Len némán bólintott, majd visszaült a székre. Öt perccel azután, hogy Faust kiment, bejött Anna. Épphogycsak megnézte, hogy alvó barátnője jól van-e, már ki is ment. Len az egész délutánt végigörködte, és csak vacsorázni ment ki. Majd este elaludt a széken. 5. fejezet: Tehetetlenség Reggel nyöszörögve nyitottam ki a szemem. Nagyon fájt az oldalam. Riadtan körülnéztem a szobámban, de egyedül csak Len aludt a székben. Megpróbáltam felülni, de úgy fájt az oldalam, hogy felszisszentem. Lenny hirtelen kinyitotta a szemét. - Máris fent vagy?- kérdezte. - Most keltem fél perce. - Rendben. Most elmegyek reggelizni, de utána visszajövök. Mit kérsz reggelire? - Mindegy, csak ehető legyen. Mikor kiment, akkor megjelent Mina. - Mit keresett itt Len?- kérdeztem. - Egész éjjel vigyázott rád. Lehetnél kicsit hálásabb. - Hálásabb?! Majdnem megölt! - Igen, de már megbánta. Bason mondta. - Hát ez remek. Egypárnapig mozogni sem tudok. És tényleg. Megpróbáltam felemelni a karom, de csak nehézségek árán sikerült, mert húzódott az oldalam. Tíz perc múlva visszatért Len. - Tessék. Remélem szereted a piritóst. - Igen, köszönöm. Mivel a vajazáshoz két kézre volt szükségem, ezért eléggé bénáztam. Várj, segítek.-mondta előzékenyen és megvajazott nekem egy piritóst. - Köszi. - Ma szabadnapot kaptunk Annától. Így nekem kötelességem egész napra melletted maradni.- osztotta meg ezt az információt Len.- Van valamire még szükséged? - Igen, arra a könyvre, ami ott van az asztalon. - Tessék.- nyújtotta át.- Mindjárt jövök.- azzal kisietett. Pár perc múlva visszatért egy nagy könyvvel, amely szépen be volt kötve. - Érdekes címe van a könyvednek. Valami romantikus regény, igaz?- kérdezte tőlem. - Valami olyasmi. Mi a címe a te könyvednek? - Ööö...nem érdekes...- és elvörösödött. Erre megjelent Bason. - Jajj, Len mester, úgy örülök, hogy még mindig olvasod a ,,Hogyan legyünk megértőbb emberek?" című könyvet! Len rákvörös lett én meg elkezdtem kuncogni. - Van valami vicces ebben?- kérdezte haragosan. - Nem, dehogyis. A délelőtt többi része néma olvasással telt, néha bejött egy- két ember. Az ebédet ugyanúgy behozta nekem tálcán, Lenny. * A délután lassan telt. - Lenny, segítenél felülni? Kimegyek lezuhanyozni. - Az jó lesz, mert kötést kell cserélni. Mepróbáltam felülni, nemsok sikerrel. - Ez így nem lesz jó.- mondta, majd lazán felkapott a karjaiba. - Nem vagyok nehéz? - Nem. Felkaptam a törülközőmet majd elindultunk kifelé a szobámból. Fürdés után az izmos Tao fiú ugyanúgy visszavitt a szobába, majd magamra hagyott egy kis időre. Pár perc múlva visszajött kötszerrel a kezében. Leült az ágyam szélére és lazán felhúzta a pólómat. Erre namcsak én, hanem ő is rákvörös lett. - Fáj még?- kérdezte szokatlan megértéssel. - Igen. - Feljebb kell húznom a polódat, mert ott is felszakadt a bőröd. - Ööö....jó. - Nyugi láttam már ilyet, amúgy is most csak a sebed köt le. Mégjobban elvörösödtem, majd némán bólintottam. A délután hátralevő részét is olvasással töltöttük, még egyszer egy félórára bejöttek a többiek beszélgetni, majd a vacsorát ismét tálcán kaptam. - Jól jegyezzétek meg ezt a percet, csak egyszer láthatjátok az életben, hogy kisgatyó kaját szolgál fel valakinek!- kiáltott Trey, de nem kellett volna, mert azonnal az éles guandaoval nézett farkasszemet. Yohnak és Rionak úgy kellett visszafognia a Tao fiút. Este Lenny is elment fürdeni, ha jól tudom, akkor a fiúkkal áztatta magát abban a medencszerűségben. Később még beköszönt és jóéjszakánt kívánt. Mina a párnámon békésen szuszogott és már majdnem én is elaludtam, amikor hangos szóváltást hallottam kintről: - Te sebezted meg, úgyhogy viseld is a következményét, bent leszel nála egész éjszaka. Nem érdekel, hogy alszol-e vagy sem, a lényeg, hogy ott legyél mellette.- Anna. Még hallottam valami morgást amikor benyitott Lenny. - Ma itt alszom.- ezzel leült a székre, becsukta a szemeit és megpróbállt kényelmesen elhelyezkedni, nem sok sikerrel, mert a faszék nagyon kényelmetlen volt. amikor már nem bírtam idegekkel a fészkelődését, akkor kedvesen megkérdeztem tőle: - Len, ha akarsz, akkor itt aludhatsz melletem. - Mi?! Nem, el se férnénk azon az ágyon! - Anna szerint kihúzható, amúgy meg idegesít a mocorgásod és nem akarom, hogy miattam virrassz egész éjszaka, mert nem tudsz aludni. - Rendben.- adta meg magát, majd lepakolt engem az ágyról és kihúzta teljesen. - Hol akarsz aludni?- kérdeztem. - Kívül. Pár perc múlva kényelmesen elhelyezkedtünk. Az ágy mellett megjelent Bason. Én arccal befelé fordultam, így éreztem a fiú egyenletes szuszogását a nyakamon. De nem bírta sokáig csendben. - Sun, ébren vagy? - Nem.- válaszoltam morcosan. - Haragszol még rám? - Miből gondolod, hogy haragudtam rád? - Mina mondta Basonnek. A kis tündér azonnal fedezékbe vonult és elbújt Bason mögött, és onnan félénken pislogott rám. Én csak mérgesen ránéztem. - Nem annyira, mert tudom, hogy megbántad.- most Lenen volt a sor, hogy a nézésével összeszidja Basont. - Jó éjszakát!- mondta Len és lehajtotta a fejét. - Jó éjt!- motyogtam bele a hangtalan éjszakába. Elég rosszul aludtam, mert Len kiterült, mint a nagyalföld, és teljesen bepréselt a falhoz. De nem haragudtam rá, sőt még meg is mosolyogtatott. Kifésültem a tincseket a szeméből, majd én is elaludtam.