Len, miután a feketesárkány lesöpörte a hátáról, a föld felé zuhant. Érezte, ahogy az ellenszél az arcába csap és alig kapott levegőt. Szemével a földet kutatta, de sehol nem látta Tamarát vagy Basont. De ami aktuálisan jobban aggasztotta, hogy semmi ötlete nem volt, hogy ő maga, hogy fogja túlélni a zuhanást. A kérdést egy hatalmas tölgyfa oldotta meg. Len becsukta a szemét, nehogy egy ág kiüsse és összegömbölyögött. Az ágak dobálták egymás között, és a gallyak összekarcolták, de legalább tompították az esést. A földetérés ettől függetlenül csöppet sem volt kellemes, hatalmas puffanással esett le az utolsó ágról. Nagyot nyögött, és érezte, hogy a bordái minimum megrepedtek. Mégis feltámaszkodott és körbenézett. Meg is látta, akit keresett, Tamara nem messze tőle feküdt egy fa alatt. Odakúszott hozzá, ott találta Basont is.

-Sikerült?- kérdezte.

-Igen, bár majdnem későn érkeztem mester. -válaszolt a szellem.

Len odahajolt felé, az arcát vizsgálta, sebesülés után kutatva. Ekkor Tamara kinyitotta a szemét.

-Szappan… - suttogta.

Len enyhén szólva megütközött.

-Tessék? Szappan? Egy köszönöm ideillőbb volna. -mondta és összeráncolta a homlokát. Tamara halványan elmosolyodott.

-Nem… Anna szappanoperájára gondoltam. Tudod, jön a bátor hős, aki megmenti az elrabolt lány és megküzd a sárkánnyal.

Len még mindig értetlenül nézett rá, majd elmosolyodott, persze csak egész halványan. De azért Tamara is észrevette.

-Nahát, azt hiszem, most látlak először őszintén mosolyogni. - szólt és feltápászkodott, majd amikor Lenre nézett, rémülten látta a sérüléseit.

-Te mindig vérzel a közelemben? - rótta meg viccesen. De Len komolyan nézett rá, erre ő is zavarba jött.

-Tudod, szeretném megköszönni, hogy megmentetted az életemet. - szólt halkan, de hallhatóan.

-Akkor tehát kvittek vagyunk - mondta Len - mert én meg bocsánatot akartam kérni, a tegnap esti viselkedésemért…

De Tamara elnémította:

-Csak akkor mondd, ha komolyan gondolod.

-Tudod, mekkora erőfeszítésembe került ezeket kimondani, te meg félbeszakítasz. - morgott Len, és Tamara elmosolyodott, de még várt -Komolyan gondolom - vallotta be nehezen Len, de nem nézett a lány szemébe. 

-Akkor oké- mondta a lány és felsegítette a fiút -Szerintem menjünk be és bekötözlek.

Nagy nehezen tényleg beevickéletek egymást támogatva, majd Tam rögzítette Len hátát. Mivel így a mozgásterük eléggé leszűkült, nem volt más választásuk, mint beszélgetni. Len meglepetésére elég jól ment. A lánnyal könnyű volt beszélgetni, mert sokat kérdezett, és megnevetette, amivel kicsit oldotta a feszültséget. Kitárgyalták az eseményeket és barátaikat. Persze Tamara csupa jó szándék volt, Len pedig pont az ellenkezője, így ezen is jól összevitatkoztak, de a kellemes módján. Később Tamara felvetette az ötletet, hogy videózhatnának, a fiú pedig támogatta. Közösen választottak egy filmet, ami valljuk be még nem sámánoknak is nehéz feladat, de ők Tamara tapintatának hála megoldották. A kanapén egymás mellett ültek le, először tisztes távolságban, de Tamara felnevetett:

-Ne légy már ilyen nyuszi! - és közelebb húzódott. Nem mintha Len nagyon bánta volna, csak még elég új volt neki egy lánnyal kettesben videózni. Először azt kívánta, bárcsak érnének már haza Yohék, majd azt, hogy sose érjenek haza. Ám a film lassan lekötötte a figyelmét, majd a végén, amikor a szereplősor is lement, oldalra nézve azt látta, hogy Tamara a vállára dőlve egyenletesen szuszogva alszik. Elmosolyodott, és óvatosan lefektette a lányt a kanapéra és egy takarót terített rá. Amikor felhúzta a lány álláig, nem tudta megállni, maga sem tudván, hogy mit cselekszik, megsimította Tamara arcát az ujjával. Olyan édes volt, ahogy aludt, és olyan puha volt a bőre. Tamarának egy pillanatra megrebbent a szeme: -Len? -kérdezte, de rögtön be is csukta és aludt tovább. Lent valami melegség öntötte el, valami jóérzés, de nem tudta, hogy mi az. Nem is gondolkodott, csak leült Tammal szemben egy fotelba. -Valamit tennem kell ez ellen a sárkányos ellen. Ha már a barátaimat is veszély fenyegeti, akkor nekem kell lépnem. Fel akart állni, hogy elinduljon, de beléhasított a fájdalom. -Na, ez így nem fog menni - mondta szitkozódva. Visszadőlt hát, hogy megoldáson törje a fejét, de abban a minutumban el is aludt. Arra ébredt, hogy Yoh és Trey hangját hallja: -Te jó ég, mi történt itt? Földrengés, vagy mi?

Kinyitotta a szemét, és rögtön ráförmedt Treyre suttogva: -Maradj már csendben! -szólt és Tamara felé bökött a fejével. -Alszik.

Trey sóbálvánnyá meredt és már nyitotta volna a száját, hogy valami frappánsat mondjon, de Len egyetlen szikrázó pillantása elég volt, hogy megmásítsa mondanivalóját. Szintén suttogva kérdezte: - De azt azért elmondhatnád, hogy mi történt itt. - utalt a konyha maradványaira. -Megint a feketesárkányos?

Len bólintott. - Igen. El akarta rabolni Tamarát. - mondta zordan.

-Tamarát? Miért?- kérdezte hökkenten bekapcsolódva a beszélgetésbe Yoh.

-Hogy téged bosszantson.- válaszolt Len, és rosszérzés kapargálta a torkát. Tudta, hogy Yoh nem tehet semmiről, de tudtán kívül miatta sérült meg Tamara. És miért pont Tamarát akarták elvinni? Lehet, hogy van köztük valami?

Tudta, hogy igazságtalan, ezért lesütötte a szemét, de a rosszérzése nem múlt el. Mikor felnézett Yohra, látta, hogy összeráncolja a szemöldökét.

-Kevés dolog van, ami bosszant-, mondta suttogva -De ami leginkább, az az, ha bántják a barátaimat.

Trey bólintott. -Ennek most már tényleg a végére kell járnunk.

Ekkor Tamara mocorogni kezdett, nagyot nyújtózkodott, és kinyitotta a szemét. Végignézett mindenkin, majd tekintete megállapodott Lenen.

-Jó reggelt! - mondta mosolyogva.