Anna okos l�ny volt, tiszt�ban volt vele, hogy olyan fordul�ponthoz �rkezett �let�ben, amely eg�sz j�v�j�t meghat�rozza majd. �s pont ez�rt hihetetlen�l megrettent. Mi lesz, ha a rossz d�nt�st hozza meg? Ha ebben a p�r napban elrontja az eg�sz �let�t? Eg�sz este a t�rt�ntek j�rtak a fej�ben, a jelenetek – Zeke betoppan�sa �s cs�kja, Yoh kifejez�stelen arca, majd feloldoz�sa a jegyess�g al�l. Nem tudott napirendre t�rni a dolgok felett, �s a l�zas gondolkod�sban �szre sem vette, hogy elnyomta az �lom. �lm�ban a konyh�ban �llt, r�zsasz�n k�t�ny volt rajta �s levest f�z�tt. Er�sen koncentr�lt, hogy j� siker�lj�n, hiszen a szeretteinek k�sz�lt. Ekkor egy kisgyerek rohant be �s a l�b�ba �tk�z�tt. Len�zett a cs�pps�gre �s el�rasztotta a melegs�g:

- Hana, megmondtam, hogy ne rohang�ssz, mert megs�r�lsz! – �sszeborzolta fia k�cos haj�t, mire az mosolyogva mes�lni kezdett:

- De a pap�val olyan m�k�sat j�tszunk! Musz�j elfutnom el�le, k�l�nben megcsikiz! �s akkor annyira kell nevetnem! – Hana felkacagott.

Kintr�l l�ptek hallatszottak �s felzend�lt egy m�ly hang:

- Csak nem a mam�ja szokny�j�n�l b�jt el az a kis csib�sz?

Hana vill�mgyorsan az asztal alatt termett, �s mutat�ujj�t az ajk�ra illesztette �s kacsintott.

�gy Anna visszafordult a leveshez, amikor valaki h�tulr�l meg�lelte.

- Mi j�t f�z, az �n kis asszonyk�m?

Anna teljesen elgyeng�lt a p�rja hangj�t�l �s �rint�s�t�l. Az pedig belecs�kolt a nyak�ba �s ringatni kezdte. Annyira j�les� �s k�nyelmes �rz�s volt…

Hirtelen csattant valami �s fel�bredt. K�b�n k�r�ln�zett �s l�tta, hogy csak a sz�l csapta ki az ablakot. Kik�sz�l�dott az �gyb�l �s k�zben az �lm�ra gondolt. A h�lye ablak miatt nem folytathatta… pedig v�gre Yoh karjaiban volt… Becsukta az ablakot, �s �szbekapott: hiszen nem is l�tta �lombeli f�rje arc�t, ak�rki lehetett az. � m�gis biztos volt benne, hogy Yoh volt az… senki m�s nem lehetett. �s akkor ott, az ablakkilinccsel a kez�ben r��bredt: senki m�s nem lehetett, hiszen � Yohon k�v�l senki m�ssal nem tudja elk�pzelni az �let�t. Viszont Yoh n�lk�l sem! K�nnyek g�rd�ltek le az arc�n. Persze, hogy nem lehet m�s a f�rje, hiszen � szerelmes Yohba. Most, hogy v�gre r�j�tt, m�g f�jdalmasabbnak �rezte a fi� visszautas�t�s�t.

Letekintett az udvarra, ahol meglepet�s�re Zeke �llt, mag�nyosan felb�mulva az �gre. Mostm�r vele kapcsolatban is tiszt�n l�tta az �rz�seit, �s �gy gondolta, hogy tartozik annyival a fi�nak, hogy elmondja neki. Amikor kil�pett az ajt�n a h�ta m�g�tt, Zeke megfordult �s r�mosolygott.

- Besz�ln�nk kell! – sz�lt Anna.

- J�l van, besz�lgess�nk! – v�laszolta �s kutat�an n�zett a l�nyra, de az les�t�tte a szem�t, am�g �sszeszedte a gondolatait. Amikor v�gzett vele, hat�rozottan Zeke-re n�zett �s k�z�lte vele:

- Zeke, �n nem t�ged szeretlek.

A fi� arc�r�l lehervadt a mosoly �s elford�totta a fej�t, beleb�mult az �jszak�ba. Anna folytatta:

- Sajn�lom, hogy eddig nem tudtam hat�rozott v�laszt adni, ami esetleg rem�nyeket keltett benned, de r�j�ttem, hogy Yoht… szeretem.

- De… - Zeke �rtetlen�l r�zta a fej�t – neked engem kellene szeretned. �n mindent meg tudn�k neked adni, �s folyton csak k�nyeztetn�lek…

- Azonban �n nem erre v�gyom.

Anna t�volabb l�pett Zeke-t�l, de a fi� megragadta a kez�t, �s visszar�ntotta. Szorosan mag�hoz �lelte, �gy suttogta:

- �n jobban szeretlek mindenkin�l. �rted j�ttem vissza a hal�lb�l.

Anna sz�ve �sszeszorult. Erre m�gis mit kellene mondania? Hogyan ragasszon �ssze egy �sszet�rt sz�vet? Mindent m�g � sem tudat, �gy csak viszonozta Zeke �lel�s�t, �s azt suttogta:

- Annyira sajn�lom!

Az ablakb�l �ket n�z�, de a p�rbesz�det nem hall� Yoht pedig keser�s�g sz�llta meg, ami�rt saj�t h�lye makacss�ga miatt �lete szerelm�t a saj�t b�tyja karjaiba tasz�totta. D�h�sen �sszeszor�totta az sz�j�t �s mag�ra hagyta a p�rocsk�t.