Másnap, amikor Tray kikászálódott az ágyból és lebattyogott a földszintre kis fáziskéséssel vette észre, hogy nem lézeng körülötte egyik más álmos barátja sem. Zavartan dörzsölgette a szemét és nézett körül, de a házban néma csend honolt.

-Ez fura… - gondolta – Hol lehet mindenki?

Ebben a pillanatban egy másik ajtó is nyílt az emeleten és hallotta a mezítlábas lépéseket. Elindult felfelé a lépcsőn, hogy megnézze, hogy ki maradt még itt rajta kívül, amikor szembetalálkozott a lépcsőfordulóban Hironával. Rögtön elpirult, majd amikor meglátta, hogy a lány egy szál pólót visel, totál elvörösödött.

-Mi van? – kérdezte a lány, de amint kellőképp kidörzsölte a szeméből az álmosságot sikoltva próbálta lejjebb ráncigálni az amúgy combtetőig érő hálópóló alját.

-Fordulj el! – követelte.

-Nyugi már, nem láttam semm… - kezdte Tray, de  mivel még mindig őt fixírozta, Hirona közbevágott: - Azt mondtam, hogy fordulj el! Most!

A srác sóhajtva engedelmeskedett.

-Amúgy hová tűntek a többiek?  - kérdezte a háta mögül.

Tray megvonta a vállát.

-Fogalmam sincs… de igazából… -Hirona várt -… éhes vagyok.

A lány sóhajtott egyet. –Úgy érzem magam, mintha egy óvodással lennék összezárva. – mondta csípősen – Felmegyek átöltözni, de hátra ne merj nézni, amíg fel nem értem!

Tray nem szólt semmit, de amikor Hirona elindult felfelé, elfordította a fejét, majd összerezzenve vette fel eredeti pozícióját, amikor felcsattant a lány hangja:

-Mondtam, hogy ne less!

-Nem baj, már így is elégedett vagyok… - mondta magában Tray álmodozva, és miközben a konyhába vonult a látott selymes combok jártak a fejében.

Amikor Hirona immár teljesen felöltözve lejött, azt látta, hogy a „fura, perverz srác” a virágokat locsolja az ablakban és beszél hozzájuk suttogva. – Nőjjetek szép nagyra ettől a víztől, főleg mert Anna leszedi a fejem, ha teljesen elszáradtok, mikor a héten az én feladatom lett volna a viráglocsolás…

A lány elmosolyodott és arra gondolt, hogy nem tudja eldönteni, hogy ez a fiú vagy nagyon aranyos, vagy csak teljesen idióta. A lelki békéjének az utóbbi megoldás jobban tetszett volna, ezért rászólt:

-Azt hittem már kész a reggeli!

Tray készségesen nyitotta ki a hűtőt, de aztán aggódva szólalt meg:

-Mondd csak Hirona… Te szereted a gombakrémes sajtot?

-Miért? Ez valami helyi különlegesség?

-Nem igazán, csak nincs más a hűtőben. – szólt gyászosan Tray.

-Ez nem lehet igaz!  - füstölgött Hirona.  – most mehetünk éhgyomorra bevásárolni!

Először Tray is elkámpicsorodott, de aztán rájött, hogy ez egy lehetőség! Hiszen ez az első közös programja a lánnyal. Nos, tenni fog róla, hogy ne az utolsó legyen.

Ám amikor kettesben kiléptek az ajtón semmi olyan dolog nem jutott eszébe, amivel lenyűgözheti. Szerencsére a bolt a közelben volt, így elég hamar odaértek. Ám épphogy megörültek volna neki, meglátták az ajtóra kiragasztott cetlit: „Rendkívüli okok miatt zárva”

-Na, ez remek. – morrant fel Tray – Már így is éhen halok!

-Megnyugodhatsz, én is! – fortyant fel Hirona is. –Most hová menjünk?

-Hát, a legközelebbi bolt elég messze van. Addig egészen biztos, hogy nem bírom ki.

Hirona körülnézett és meglátott bár bolttal odébb egy kis vendéglőszerű valamit.

-És az? – kérdezte reménykedve.

Tray is odanézett és elpirult.

-Hát az… izé… -dadogta.

-Lehet ott enni kapni, vagy nem?

-Végülis… lehetni lehet… de…

-Akkor oda megyünk. – jelentette ki határozottan a lány és már el is indult arra. Benyitott és tett pár lépést, amikor meglátta, hogy miért húzódzkodott annyira Tray.

Mert minden telis tele volt szívecskékkel, rózsaszín virágokkal és kis angyalkás cupidókkal. És úgy egyáltalán lerítt róla, hogy ez egy szerelmeseknek való randi hely.

-Ez miért nem mondtad korábban? – sziszegte oda a vele szemben gubbasztó srácnak.

-Én próbáltam. – mentegetőzött szegény. –De eléggé éhes vagyok…

Ez nem volt teljesen igaz. Bár zavarban volt az ilyen helyeken, Hironával itt lenni, teljesen más volt.

-Hát én is. – vallotta be a lány. Kicsit elpirult, de határozottan felemelte a fejét. – Nem bánom, együnk itt, bár eléggé utálom az ilyen helyeket.

-Én is… Ha az ember szerelmes úgyis mindent rózsaszínben lát, nem? –mondta Tray, miközben elgondolkodva vizsgálta az étlapot.

Hirona megütközve nézett rá: szokatlanul értelmes gondolat ez tőle… És tökéletesen egyet is értett vele. Lehet, hogy annyira mégsem idióta?

-Hihetetlen, hogy itt mindennek olyan neve van, mint „Édes vágyódás puddingja” meg „Izzó szerelem puncsszelete”. Kész röhej! –folytatta Tray.

A lány nem tehetett róla, elnevette magát.

A továbbiakban azon szórakoztak, hogy egymásnak olvasták fel a viccesebbnél viccesebb ételneveket, amíg az egyik morcos képű pincérnő oda nem jött.

-Óhajtanak fogyasztani is valamit?

Amint Hirona és Tray abbahagyták a „Mézédes csók kábító narancsszörpje” címmel futó innivalón való röhögcsélést tudtak is válaszolni.

-Én egy croissant kérek forró csokival – kezdte Hirona, de a pincernő leállította:

-Sajnálom, mi ilyet nem tartunk…

-Értem. – válaszolta Hirona.

-Úgy értette, hogy egy „Lemenő napnál futó szerelemösvényt” és egy „Szenvedélyes csók nektárját” kér. – szólt halálosan komolyan Tray. Hironának muszáj volt lebuknia az asztal alá, hogy kissé tompítsa feltörő röhögését.

Mikor úgy érezte, hogy képes legalább halkan kuncogni felemelkedett, ám addigra Tray már leadta a rendelését, és most elégedetten nézett a nevetéstől kipirosodott, csillogó szemű lányra. Határozottan tetszett neki a látvány. Hirona azonban eléggé zavarba esett a srác pillantásától. Most se nem hülyének, se nem idiótának nem nézett ki. Nagyon is komolynak látszott. Lesütötte a szemét (pedig nem volt stílusa a szende kis lánykát játszani) de akkor is magán érezte a tekintetét. Felnézett és pillantásuk egybe kapcsolódott…

És akkor megérkezett a pincérnő a rendeléssel. Tray azt hitte, hogy felpattan és megfojtja a nőt, Hirona azonban megkönnyebbülten sóhajtott fel.

-Nos, akkor egy „Lemenő napnál futó szerelemösvénye” és egy „Szenvedélyes csók nektárja” a kishölgynek és egy „Elválasztott szerelmesek szíve” és egy „Selymes pillantás koktél” az úrnak. Jó étvágyat kívánok! – csicseregte a nő és mézes-mázos mosollyal ellibegett.

-Hmm… pirítós és tej… -nézett Tray tányérjára Hirona.

-Bálnazsíros szendvics nem volt. – vont vállat a fiú, aki nem bánta volna, ha a megkezdett pillantástól folytatják. Ám úgy tűnt, hogy a lány elakarta terelni a témát, ezért ő is egy sóhajjal nekilátott a reggelijének.