| Mindeközben otthon mindenki hazaért a saját kis útjáról, először Len és Tamara, majd szép sorban mindenki beszállingózott a házba. És ugyan senki sem vette észre, de Len furcsa pillantást vetett a szintén hazatérő Annára, aki igyekezett minél hamarabb eljutni a szobájába, hogy még véletlenül se akadjon össze Zeke-kel. Folyton győzködte magát, hogy ez nem gyávaság, ám mégis összerezzent, amikor a lépcsőn felfelé menet meghallotta a nevét.
-Anna!
Félve pillantott hátra, de csak Len állt mögötte.
-Mi az? – kérdezte.
-Beszélnünk kell. Gyere.- közölte az ifjú Tao, majd kifelé indult a ház mögötti kis csendes sarok felé.
Anna szó nélkül követte, majd odakinn szembefordultak egymással. Ám Len csak nem bírt belekezdeni.
-Nos? – kérdezte sürgetően a lány – Van jobb dolgom is, mint itt álldogálni veled.
Len élesen ránézett és vádló hangon azt kérdezte:
-Mint például Zeke-kel csókolózni?
Anna vonásai megfeszültek, s elpirult.
-Láttad. – jelentette ki.
Len bólintott.
-De ne aggódj, nem néztem végig az egész jelenetet. És igazából belefolyni sem nagyon akarok, csak figyelmeztetnélek. Tudom, hogy te vagy Anna, akinél a megfontoltság mindenek előtt áll, ezért nem is értem, hogy mit művelsz. Tudom, hogy nem követnél el olyan hibát, hogy esetleg beleszeretsz Joh halálos ellenségébe, ugye?
Anna megpróbált higgadt maradni, annak ellenére, hogy Len nagyon is rátapintott a fejében kavargó kérdések lényegére.
-Ehhez tényleg semmi közöd. Másrészt én hiszek abban, hogy ez a Zeke már nem ugyanaz, aki megölte annak idején Yoh-t.
Len dühödten megrázta a fejét.
-Ezt te sem gondolod komolyan! Ezek szerint sikerült annyira elcsábítania, hogy ezt beetesse veled végképp. És te még csak nem is gondolsz Yoh érzéseire! Hpmf! – fújtatott Len, de abban a pillanatban Anna tenyere csattant az arcán.
Pirosló arccal, megdöbbenve nézett a dühösen szikrázó szemű Annára.
-Ilyet soha többet ki ne merészelj ejteni a szádon! Fogalmad sincs semmiről, úgyhogy inkább foglalkozz a saját ügyeiddel!
Ám Len nem hiába Len, nem hátrált meg:
-Ez az én ügyem is, ne feledd! – majd büszke tartással elvonult.
Anna kifújta a levegőt, nekidőlt a ház falának és becsukta a szemét. – Ennek vajon mi lesz a vége? – gondolta magában.
Pár perccel később, mikor kinyitotta a szemét kisebb sokk érte: Zeke ott állt vele szemben és őt nézte nagy komolyan. Anna nem mutatott semmi hirtelen reakciót, csak ellökte magát a faltól és befelé indult. Ám a másik Asakura nekitámaszkodott a háznak, így karjával elállta az útját.
-Bemegyek. – jelentette ki Anna magabiztosan.
-Hallottam az előbbi kis diskurzust. – mondta Zeke legalább olyan magabiztosan.
Anna felsóhajtott:
-Ha ebben a házban legalább egy valaki a saját dolgával foglalkozna!
Zeke gond nélkül folytatta:
-És az a kis pofon a régi szép időket jutatta eszembe… Tudod, ott a sivatagba engem is megpofoztál. Emlékszel? Én sosem tudtam elfelejteni. Azt hiszem akkor szerettem beléd igazán. – mondta és mélyen Anna szemébe nézett, aki szánt szándékkal nem viszonozta a pillantást.
-Bemehetnék végre? – kérdezte unottságot színlelve.
Zeke fölényesen elmosolyodott.
-Fölösleges megjátszanod magad előttem. Átlátok rajtad.
-Óh igen? – kérdezte Anna, csöppet sem komolyan véve az előbb hallottakat. Erre Zeke elkomolyodott és őszintén mondta:
-Nagyon örültem annak, amit a Lenny fiúnak mondtál arról, hogy hiszel nekem. Hogy nem hazudtam arról, hogy különváltak a lelkeink.
Anna nem válaszolt, ezért Zeke folytatta.
-És örülnék annak is, ha végiggondolnád azt a csók-dolgot is… - eddig mondhatta csak, mert a lány félrelökte Zeke kezét, ami eddig elállta előle az utat és elindult a házba. Ám Zeke megragadta a karját és közelebb rántotta magához Annát, majd a fülébesuttogta:
-Ne feledd, hogy szeretlek!
Anna ösztönösen ránézett és ebben a pillantásban benne volt minden, ami a szívében kavargott: hitetlenség, harag, zavar, kis ijedség, és Zeke örült volna, ha jól látja: némi tanácstalan boldogság is. A fiú elengedte a karját, így Anna beviharzott a házba. Odabenn felsietett az emeletre, be a szobájába és ott a kezébe temette az arcát, és azt kérdezte önmagától: ahol eddig rend volt a fejemben, most miért van zűrzavar?!
Néhány órával később kopogást hallott, és az ajtaján Tamara lépett be.
-Szia Anna!
Anna erőtlenül bólintott, majd megkérdezte:
-Mi szél hozott?
Tamara zavartan vakargatta az arcát, majd kibökte:
-Len.
-Elmondta?
Tamara bólintott.
-Azt mondta, hogy én biztos jobban értem ezt az egészet, mint ő, mert azt mondta, hogy ő semmit sem ért belőle. – zavartan elmosolyodott az emléken, ahogy Len arcát maga elé idézte, amikor az egészet elmesélte. –Nem baj, ha beszélünk róla? – kérdezte óvatosan.
-Van ötleted, hogy mit kellene tennem? – kérdezte szokásos egyenességével Anna.
-Nos, először azt kell megkérdeznem, hogy hogyan történt ez az egész? Mármint ne értsd félre, nem a részletekre vagyok kíváncsi, hanem hogy hogyan jutottál el addig, hogy csókolózz Zeke Asakurával. Persze, ha vannak mocskos részletek, azokat is szívesen meghallgatom. – mosolygott bátorítóan Tamara.
Anna felsóhajtott:
-Először is leszögezném: nincsenek mocskos részletek, ne is reménykedj. De elmondom ezt az egészet…
Így kezdve az álmától, elmondta a történéseket Tamarának, akinek már kész is volt a konklúziója a sztori végére.
-Hát szerintem az a legfőbb bajod, hogy nem tudod, hogy mit érez Yoh, nem? Úgy értem jó, hogy a menyasszonya vagy, de lássuk be, hogy ez a megállapodás kezdetben nem érzelmi alapon jött létre. Viszont újabban, mintha kezdtetek volna közelebb kerülni egymáshoz, ha jól vettem észre. És most betoppant Zeke, aki már foglalkoztatott az álmaid miatt is, és amúgyis körüludvarol. Szerintem a lányoknak mindig jól esik, ha szerelmet vallanak nekik. Kicsit meg is zavarhatja őket. De a legfontosabb most az, hogy tisztázd az érzelmeidet nem csak Zeke, hanem Yoh irányába is, mert ha mással kavarsz, az nem fair rá nézve. – Tamara szünetet tartott – Remélem semmi olyat nem mondtam, amivel megsértettelek. Néha elragadnak az indulataim…
Anna megrázta a fejét.
-Nem Tamara, örülök, hogy segítettél – mondta és melegen nézett a lányra. (Amin Tamara titokban kicsit meg is lepődött…)
Ahogy kiment, és becsukódott mögötte az ajtó, Anna még egyszer nekiállt, hogy átgondolja az egészet, és tervet készítsen arról, hogy mit tegyen.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
