Yoh egyenesen Anna szemébe nézett. A ledöbbent csendet Tray hangja törte meg, aki utoljára érkezett, és az előtte magasodó Ryotól és Fausttól nem látott semmit.

-Mit álltok itt? Az előbb még ti is éhesek voltatok, mint a farkas. Irány a konyha! Ha meg Annától féltek, akkor majd… - itt elhalt hangja, mert amikor félretolta a száját tátó Ryo-t, ő is megpillantott a párocskát.

Zeke nem úgy festett, mint aki zavarban van. Elhúzódott Annától, és kényelemesen hátradőlt a kanapén, onnan nézte Yoht, végül megszólalt:

-Jól megnőttél két év alatt öcsi.

A fiatalabbik Asakura fenyegetően nézett rá, és már a fegyveréért nyúlt, ám Anna hirtelen felpattant.

-Meg kellene hallgatnotok, amit mondani akar.

Ha lehetséges, a többiek még döbbentebben néztek rá.

-Meghallgatni Anna? – kérdezte meglepett-dühösen Tray – mégis mit akarhat nekünk mondani Zeke Asakura? Azt, hogy megjavult, és ezentúl jó kisfiú lesz? Ugyanmár!

-Hát kb. – mondta mosolyogva Zeke.

Tray mérgesen felhorkantott.

-Ez csak egy újabb csel lehet, csodálkozom, hogy bedőltél neki Anna.

-Azért én elmondanám a mondanivalómat, ha Racer úr is meghallgat. –szólt Zeke

Tray Yohra nézett, aki összehúzott szemöldökkel gondolkodott, majd Annára pillantva bólintott.

Tray nem tudott mit mondani, ezért inkább csendbe maradt. Ha Yoh így gondolja…

-Szóval, akkor bele is vágnék. Mint tudjátok, az eredeti Zeke meghalt. Én, aki végig benne éltem, vagyok Yoh igazi testvére, aki nem a generációkon át visszatérő gonosz, hanem csak egyszerűen az Asakura család leszármazottja. Először nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges, de aztán rájöttem, hogy kettészakadt a lelkünk, rá és rám.

Yoh szeme sarkából látta, amint Anna szeme zavartan megrebben. A lány egészen megdöbbent attól, amire rájött. Hiszen ő látta ezt álmaiban. Zeke lelkének kettéválását. De vajon miért, és hogyan?

A többieknek az egész magyarázatot végiggondolni sem volt idejük, amikor a társaság háta mögött felhangzott egy kiáltás:

-Hát itt vagy Zeke!

Az egész banda a hang irányába fordult. Mindenki háta mögül egy lány lépett elő. Alacsony volt, és vörös haja csak úgy tündökölt, mint maga a tűz. Ne nézett se jobbra, se balra, egyenesen Zeke-hez lépett és letérdelt elé.

-Nagyúr, hűséges híved jelentkezik.

Egy kissé Zeke is meglepődött. A többiek pláne.

Ám Zeke rögtön cselekedett. A lányt felemelte mozdulatlan térdeléséből, könyökénél fogva.

-Tévedésben vagy. Én nem az a Zeke vagyok. Sajnálom, hogy csalódnod kellett. Most menj haza, és igyál egy kakaót, attól kihevered a csalódást.

Megfordította a lányt és kifelé irányította. Az pedig teljesen döbbenten nézett rá.

-Nagyúr?! – mondta zavartan.

-Ej-ej –csóválta a fejét Zeke – kissé lassú a felfogásod, nem gondolod? Remélem a kakaós részt megjegyezted. De ha azt nem szereted, jó lesz a tea is. Jó hatással van az idegekre.

A lány eddig döbbenete most múlt el, és kirántotta magát Zeke keze közül, és megpördült.

-Mit gondolsz? Ki vagy te, hogy így beszélsz az emberrel? Fontos küldetésben vagyok, és te így le mersz kezelni. Te nem lehetsz az igazi Zeke, ő felismert volna egy hű sámánt!

Zeke elmosolyodott:

-Csakhogy felfogtad végre!

-De… de… akkor mondd meg, hogy hol van! – követelte a lány.

-Rossz hírem van kislány, a te Zeke-ed meghalt. – mondta a legkisebb sajnálat nélkül Zeke.

Ekkor mindenki legnagyobb meglepetésére a lány döbbent arccal térdre roskadt, és kezébe temette arcát. Ám nem sok időt hagyott magának, ökölbe szorította a kezét, és felpattant.

Odalépett Zeke-hez. Így szólt:

-Feleségül vennél?