Ha az éjszaka nehezen telt az embereknek, akkor a reggel sem volt különb. Egyenként szédelegtek ki a szobáikból, ám ahogy szembetalálták magukat a Zeke-kel, vagy Hironával, tagjaik megmerevedtek és szemüket a földre szegezve mormogtak egy „jó reggelt”-et, és sietve a fürdő felé indultak.

Anna megkönnyebbülve konstatálta, látva Zeke szobájának csukott ajtaját, hogy az még nem kelt fel.

-Legalább nyugodtan lezuhanyozhatok – gondolta és benyitott a fürdőbe. Ám ott már voltak.

Zeke félmeztelenül állt a tükörrel szemben egy törülközővel a kezében, és a belépő Annára mosolygott.

-Csatlakozol? – kérdezte pimaszul mosolyogva, szeme hamiskásan csillogott.

Anna szó nélkül becsapta maga után az ajtót, és lerobogott a konyhába. Kivágta a hűtőt, kipakolta a reggeli hozzávalóit, becsapta a hűtőajtót, és hozzálátott a reggeli elkészítéséhez.

-Nem zavar, egy cseppet sem…- morogta magában.

Nem sokkal később belépett a konyhába Yoh. Szemük találkozott, de egyikük sem szólt egy szót sem, Anna szótlanul főzte a rizst, Yoh pedig lezuttyant a földre egy bögre teával a kezében.

-Anna jó dühös ma reggel – gondolta Yoh

-Biztos félreértette a tegnapit Zeke-kel – gondolta Anna. De egyikük sem szólt semmit, de a kínos csend hamar véget ért amint a többiek beléptek. Korántsem voltak olyan hangosak, mint máskor, feszélyezte őket Zeke jelenléte.

Amikor Ő belépett, még nagyobb csend lett. A másik Asakura egyenesen Anna felé vette az irányt, és leült vele szemben. Anna vetett egy gyors oldalpillantást Yohra, de az fel sem pillantott reggelijéből.

A beszélgetések elejtett fonalát újra felvették és folytatták a beszélgetéseket. Ekkor lépett be Hirona. Még ébredés után felkészítette magát, hogy kemény lesz, és nem érdekli, mit mondanak neki a többiek, ő akkor is kitart álláspontja mellett, ha kidobják is a házból. Ám amikor belépett, készen az összetűzésre, Tray kiáltott oda neki integetve:

-Ide Hirona! Tettem félre neked szószt a rizshez! Másképp ezek itt pillanatok alatt bezabálják.

A lány teljességgel megdöbbent és elbizonytalanodott.

Ez most valami trükk lehet? – kérdezte magától, de ahogy körülnézett nem látott erre utaló jeleket, sőt Tray csillogó kiskutya-szemeiből sem ezt olvasta ki. Odalépett hát a sráchoz és leült mellé, még mindig gyanakodva. Annak azonban mindez a dilemma fel sem tűnt, szedett a lánynak rizst, és vidáman megkérdezte:

-Hogy aludtál? Remélem nem hallatszott át Ryo horkolása?

Ettől Hirona félelme kicsit kialudt és immár ő is vidáman válaszolt:

-Egész jól, köszi.

Mindeközben Anna bosszúsága nem is lehetett volna nagyobb. Zeke egész reggeli alatt őt bámulta. Vidáman csillogó szemtelen szemekkel, kaján mosollyal az arcán, míg Anna a legnagyobb határozottsággal szentelt osztatlan figyelmet a reggelijének. Ám hiába próbálkozott, továbbra is magán érezte Zeke tüzes pillantását, és igencsak zavarta. Még a sótartót is leverte zavarában, pedig tőle távol állt az ügyetlenkedés.

-Valami baj van Anna? – kérdezte mézes-mázos hangon Zeke – Csak nem érzed magad rosszul ma reggel?

Anna azt hitte felrobban a méregtől, de igyekezett nyugalmat erőltetni magára.

-Sosem voltam még jobban… - morogta.

Erre Zeke még szélesebben vigyorgott, így Anna tovább fűzte a mondatot.

-… de ha továbbra is így vigyorogsz, hozzád vágom a sótartót! – szólt teljesen nyugodt hangon.

Zeke felnevetett.

-Imádom a humorodat!

Anna még csak el sem mosolyodott.

-Mintha humor lett volna… - morogta félhangosan, majd gyorsan bekapta reggelije maradékát, felkapta a tányért, a mosogatóba helyezte és kimenekült a konyhából.

Illetve nem menekült… csak ment… miért is menekült volna Zeke elől?!

Yoh egyetlen pillanatra nézett utána, majd tovább evett.

Gondolkodott, hogy testvéréhez valamit szólnia kellene, de halvány fogalma sem volt, hogy mit mondhatna ilyen helyzetben?

-Amúgy Zeke, milyen volt a gonosz testedben élni, és megölni engem?

Nem egészen reggelihez való téma.

-És Zeke, mesélj már, örülj, hogy szétszakadt a lelked?

Nem túl jó.

-És Zeke, miért fűzöd a jövendőbeli feleségem fejét?

Ezt talán hanyagoljuk.

Nem mondhatni, hogy nem próbálta meg, de egyenlőre nem találták meg a közös hangot.

Kicsivel később Zeke is befejezte a reggelit, és szintén elhagyta a konyhát. Yohnak lett volna néhány tippje, hogy merre ment. Oda, ahol Anna van.

És mint tudjuk, Yoh okos fiú, igaza lett.

Anna kiment az udvarra, hogy levegőzzön egyet, és összeszedje a gondolatait, bár ez egész éjjel nem sikerült neki, tehát nem sok reményt látott arra, hogy most menni fog. De azért hátha.

Akkor jött rá, hogy nem volt jó ötlet egyedül maradnia, amikor lépteket hallott a háta mögött. Nem kellett megfordulnia, hogy tudja, ki az. Nem fordult meg, nem szólt semmit, mikor Zeke odaért mellé.

-Ne is próbálj meg úgy tenni, mintha nem vennél észre. – szólt

-Kivételesen jól tudom figyelmen kívül hagyni az olyan dolgokat, amik nem érdekelnek. –válaszolt csípősen Anna.

Zeke csak elmosolyodott.

-Ugye azon gondolkodsz, hogy miért láttad álmodban a lelkem kettészakadását? –érdeklődött.

Anna megpördült és szembefordult vele.

-Honnan tudsz erről? – kérdezte rekedt hangon.

Zeke egyenlőre nem szólt semmit, csak közelebb lépett a lányhoz, mire az hátrálni kezdett, ám Zeke követte. Anna nem tudta elszakítani pillantását Zekétől, szinte hipnotikusan nézett rá. Azt vette csak észre, hogy háta beleütközik a falba. Amennyire csak tudott, hozzálapult, de Zeke még így is zavarba ejtően közel állt hozzá. Alig néhány centi választotta el őket.

Mikor Zeke megszólalt, az ő hangja is kissé fátyolos volt.

-Tudod, te erős vagy, okos és gyönyörű. –mutatóujjával végigsimította Anna arcát, mire ő összerezzent. –Zeke is tudta ezt jól, ám azt nem értette, hogy miért vonzódik hozzád annyira, mikor köztudottan te Yoh menyasszonya vagy. Persze ő nem volt vele teljesen tisztában, hogy én is ott élek benne, és hogy nekem is vannak érzelmeim. Én voltam az úgymond „emberi” része, melyeknek normális érzelmei voltak. Mint például irántad. Azért láthattad te a feltámadásomat, mert csak és kizárólag te voltál az oka, hogy visszatértem.

Mély csend támadt köztük, és életében először Anna nem tudta, hogy mit mondjon.

Mikor Yoh kilépett az ajtón, látta őket, hogy távolabb egy falhoz támaszkodva állnak, és valamiről beszélgetnek. Természetesen az sem kerülte el a figyelmét, hogy természetellenesen közel állnak egymáshoz, és hogy Zeke elég közel hajolt Annához. De azt is látta, hogy Anna szinte belelapult a falba.

Összeráncolta a szemöldökét. – Igazából fogalmam sincs, hogy miről beszélgetnek, de az úgy tűnik, a kettejük ügye. Ezt nekik kell lerendezniük, én pedig bízok Annában.

Sóhajtott egyet, mintegy kicsit meghazudtolva szavait, majd az ellenkező oldalon lévő kapu felé indult.

Ki tudja, hogy mi történt volna, ha kicsit később lép ki azon a kapun, és látja a további eseményeket?