A tűzhajú tünemény várakozásteljesen nézett Zeke-re.

-Feleségül vennél? – ismételte meg kérdését.

Zeke alaposan meglepődött, de gyorsan rendezte a helyzetet.

-Nos, a kérdésedet már először is remekül hallottam, de a válaszom nem. Ne értsd félre, nem a vonzerőddel van a problémám, mindig is buktam a természetes vörösökre, de nem ismerjük egymást eléggé, és amúgyis van másik jelöltem.

A lány toppantott egyet a lábával, és dühösen kiáltott rá:

-Gondold át még egyszer!

Zeke pár másodpercig úgy tett, mint aki engedelmeskedik a kérésnek.

-Hmm… hmm… a válaszom nem.

A fura jövevény elfordult és mérgesen karba fonta a karját. Ekkor találkozott a tekintete Yohéval. Arca felragyogott, és odaszaladt hozzá:

-Akkor te! Vegyél el feleségül!

Yoh hátrahőkölt, majd zavartan elmosolyodott.

-Attól tartok, ez lehetetlen. Nem arról van szó, hogy nem akarom, de… -ekkor lépett közbe Anna.

-Na jó, ez már több a soknál. Mi van itt? Házasodási rohamod van?! A többieket esetleg nem akarod megkérdezni?!

A leányzó körbehordozta tekintetét, ami megállapodott Trayen. Majd lefitymálóan így szólt:

-Nem.

Tray elhúzta a száját, és csak magában morgott: - Kösz szépen.

Anna elrángatta a Yoh nyakába kapaszkodó vöröst, és rászólt:

-Nem gondolod, hogy némi magyarázattal tartozol nekünk?

-Nem. – felelte a lány pimaszul.

-Akkor viszont kénytelenek leszünk megtámadni, mert Zeke követője vagy, tehát az ellenségünk.

A lány körbehordozta a tekintetét, segítséget remélve, majd nagyot sóhajtott.

-De előbb adjatok valamit enni, mert éhen halok.

Zeke halkan felnevetett, és követte a többieket a konyhába.

Mindannyian némán figyelték, amíg a lány eszik. Mikor jóllakott, megtörülte a száját és belekezdett történetébe.

-Előszöris, a nevem Hirona* és sámán vagyok. A családom régen hatalmas hatalommal rendelkezett, ám mára elvesztette befolyását. Ezért a szüleim és nagyszüleim úgy határoztak, hogy „frissíteni kell a vérvonalat”. Így a terv a következő volt: teherbe kell esnem egy nagy sámántól, és a születendő gyermek majd meghozza a családomnak a felvirágozást, amit oly régen vártak. A döntés Zeke Asakurára esett, mert nagyszüleim szimpatizáltak eszméivel és nagy ereje volt. Az eredeti döntés az volt, hogy felkínálnak Zeke-nek, hogy ejtsen teherbe. Ám ebbe én nem tudtam belenyugodni, ezért elszöktem. Azonban sikerült elkapniuk és visszavinniük. A kiadós büntetés után anyám kieszközölte, hogy a döntés kissé megváltozzon: miután betöltöttem a 17. évemet Zeke-nek feleségül kell vennie. Ez az időpont a közelmúltban lejárt, ám mivel nagyszüleim nem fiatalok már, ezért ők otthon maradtak. Anyám időközben meghalt, ezért apám ápolja őket. Nekivágtam hát a világnak egyedül, hogy megkeressem Zeke Asakurát, hogy feleségül vegyen, különben a családom kitagad.

-Huh – mondta Yoh – hát nem irigyellek. Bár, ha a zűrös családokról beszélünk, vagyunk itt egy páran, akik tudják, hogy miről beszélsz. Ám sajnos nem segíthetünk neked, mert Zeke eléggé meghalt.

-Hé haver, várj egy percet –szólt közbe Tray –épp itt áll melletted! Ilyen könnyen elfogadtad azt az ócska magyarázatot?!

Yoh türelmesen pillantott rá. Majd tekintete a távolba révedt és mindenki lélegzetvisszafojtva várva válaszát. Yoh körbepillantott a konyhában.

-Mi lenne ha ennénk egy hamburgert?

(*hi = tűz, onna = nő)