13. fejezet: M�lab�s reggel Olyan hirtelen nyitottam ki a szemem �s �ltem fel, hogy megf�jdult a fejem. De a reggeli naps�t�s l�tt�n kicsit megnyugodtam, de a f�nyr�l r�gt�n eszembe jutott az �lom. Mina agg�dva n�zett r�m, de �n csak egy gyors mosollyal b�ztattam �t is egy kis j�kedvre. De kor�n sem voltam ilyen der�l�t�. Nyugtalan�tott az �lom, nem is kicsit. Tal�n nem is �lom? Ahhoz t�l val�s�gos volt. Ink�bb kimentem a konyh�ba, de csod�lkozva vettem �szre, hogy senki sincs itt. R�n�ztem a nagy fali�r�ra. Hajnali n�gy. M�g j� hogy sehol sincs senki. Ink�bb kinyitottam a h�t�t �s kivettem egy �veg tejet a nagy feliratos (,, Len tulajdona, ne gy�lj hozz�!”)dobozb�l. Visszabarangoltam a szob�ba, �s kin�ztem az ablakon. Annyira csod�latos volt, a reggeli nap, hogy azt akartam, hogy soha ne �rjen v�get ez a perc. Egy hirtelen �tlett�l vez�relve kim�sztam az ablakon, egyenesen fel a tet�re. Kifek�dtem, �s m�g jobban �lveztem a hatalmas v�r�s �gitest reggeli erej�t. Azt hiszem, hogy egy kicsit el is b�biskoltam, az utols� amire eml�kszem, az az �lmon val� r�g�d�s volt. �s egy hangos ki�lt�sra �bredtem: - Sun!- Trey volt az.- �gy gyorsan az ereszre �llva bedobtam magam az ablakon. �gy l�tszik Trey napja nem kezd�d�tt valami f�nyesen, mivel az ablakhoz k�zeledett, �gy pont r�ugrottam. Amilyen gyorsan tudtam, lesz�lltam r�la, �s r�h�gve felseg�tettem, �s azt�n m�g a folyos�n is ezen vigyorogtam. A t�bbiek m�r kint voltak, �s mire ki�rtem m�r megint az �lmon gondolkoztam. - Hol volt�l?- k�rdezte Anna. - A tet�n.- v�laszoltam �s le�ltem. Szedtem a t�k�rtoj�sb�l, �s m�l�zva hozz�kezdtem. Felid�zem magamban az eg�szet, �s meg kellett �llap�tanom, hogy t�k�letesen eml�kszem minden pillanat�ra. A n�re, a f�rfira, a k�l�nleges t�rgyra �s a… sziszeg� hangra. Egyed�l a legutols�r�l nem tudom, hogy mi volt az, de ez �rdekelt a legkev�sb�. Vajon mib�l eredhetett a f�ny? �s mi�rt akart�k elvenni? Egyszer olvastam, hogy az �lmaink a v�gyainkat �s a tudatalatti �rz�seinket fejezi ki. Ez lehet, de akkor hogy ker�lt bele az ismeretlen n�? Hol lehet az a templom? Mintha egy hatalmas t�rk�p els� �llom�sa lenne, ami csak nekem sz�l. Mint egy nyitott k�nyv, ami csak arra v�rna, hogy elolvass�k. Honnan ismerhette M�gus azt a fiatal asszonyt? Furcsa, de m�gis tudott olyat, amit �n: a f�ldet ir�ny�tani. �rdekes. �s az a b�tor sz�kimond�s, az ellen�ll�s: ak�rcsak �n. Valahogy mindig is ilyennek k�pzeltem az anyuk�mat. B�rcsak ismerhettem volna. Vajon siker�lt elrejtenie azt a t�rgyat? �s… - Sun, ma nagyon csendes �s m�lab�s vagy. T�rt�nt valami?- k�rdezte Yoh, kedvesen. - �lvezd ki a pillanat hat�s�t.- mondta Lenny, ami�rt k�ldtem fel� egy cs�ppet sem kedves grimaszt. - Na j�, mindenki a dolg�ra!- k�z�lte Anna, �gy befejezt�k a reggelit. A szob�mban kitakar�tottam �s �sszepakoltam, felk�sz�lve az utaz�sra az alag�tba. M�r a gondolatt�l is kir�zott a hideg. H�t m�g akkor, amikor elk�pzeltem a s�t�ts�get… * - F�lek, hogy nem tudja megcsin�lni.- mondta Anna a t�bbieknek a nagyszob�ban. - Ne izgulj, �n r�veszem, hogy bemenjen.- mondta a lilahaj� sr�c magabiztosan. * Jaj, d�lut�n indulunk, gondoltam magamban, �s mintha Mina kital�lta volna a gondolatomat: - Vigy�zz majd magadra, mert �n nem lehetek veled. - Tudom, na most pakolok.- �s pakoltam, mik�zben megpr�b�ltam �gyet sem vetni a lelkemben d�l� �ress�gr�l. * - Sun, indulunk!- �s egy s�hajt�s k�s�ret�ben kimentem, ahol m�r az eg�sz csapat v�rt. �t perc m�lva m�r az �llom�s fel� ment�nk, s most kiv�telesen senkinek se volt kedve akad�koskodni. M�g Lennynek sem. Trey is csak n�zett maga el�. �s most igaz�n csendben voltak mindketten, egyik se k�tekedett a m�sikkal. Furcsa volt ez �gy. Anna se vitatkozott Yohval, csak csendesen n�zett ki az ablakon, �s l�ttam a gondterhelt arc�t visszaver�dni az �vegen. Vajon kicsinek is ilyen volt? M�r nem eml�kszem. R�gen t�rt�n. R�g voltunk ennyit egy�tt, m�g Yoh megment�se k�r�li id�kben. �s Rio… Most m�g t�k�r sincs n�la, de az�rt otthon be�ll�totta a frizur�j�t. Hirtelen eszembe jutott valami, �s elkezdtem kotor�szni a t�sk�mba. Megtal�ltam, amit kerestem, egy kis csomagot vettem ki. Ez is a dobozban volt. �s csak a nagyinak jut esz�be, hogy a nagy becsomagolt dobozon bel�li dolgokat is k�l�n becsomagolja… Sietve let�ptem r�la a pap�rt, egy hajt� volt benne, amit r�gen kaptam Hay Lint�l. Borzaszt�an �r�ltem neki, �s ha csak egy kis id�re is, de siker�lt elfeledkeznem az alag�tr�l. Belet�ztem a hajamba. * Meg�rkezt�nk. Mire oda�rt�nk, megint teljesen elbizonytalanodtam. Bemutattak Yoh nagysz�leinek, �s elmagyar�zt�k az alag�t vesz�lyeit. Ut�na pedig a kis csapattak kihaj�ztunk a bej�rathoz. Nagyon f�ltem. Kisz�lltunk a haj�b�l, pontosabban csak �n, �s h�traforduljak, hogy elk�sz�njek. De nem j�tt ki hang a torkomb�l. Csak �lltam ott �s nem tudtam, hogy most mi legyen. A cs�ndet Len t�rte meg: - Na mi van, nem mersz bemenni?! Sejtettem. K�r volt ekkora utat megtenni.- ezzel nagyon felbosszantott. - Csak figyelj!- sziszegtem neki, �s magabiztosan bementem a s�t�ts�gbe. Len pedig elmosolyodott. 14. fejezet: V�gtelen s�t�ts�g Hol vagyok? Mintha egy m�sik vil�gban j�rn�k. Ez egy �lom? Meglehet. Mit �rzek? Sok mindent. Mennyit mehettem? Nem tudom. Csak a s�t�ts�get �rzem. Nem tudok tapintani, nem tudok fogni, nem l�tok, nem hallom a saj�t hangom. Mi t�rt�nik itt? Ha t�rt�nne is, �gyse �rezn�m. Itt nincs id�, nincs t�r, nincs hang �s egy�ltal�n nincsenek �rz�sek. Egyed�l vagyok, betakar a s�t�ts�g, nem l�tom a f�nyt, amire olyannyira szomjazom. M�s fel� terel�dnek a gondolataim. Mennyien halhattak bele? Azok alapj�n, amit Yoh nagyapja mondott, el�g sokan. Vajon milyen d�monok lesznek itt bent? �s hogy gy�zhetem le �ket. Ezernyi k�rd�s r�pk�d a fejemben megv�laszolatlanul. Ez egy r�m�lom. Nem is egy �jszakai gondolat, de nem is �letszer�, ink�bb �tmenet a kett� k�z�tt. Egy kapu az �lom �s a val�s�g k�z�tt. Hol lehet a kilincs? Csak a gondolataimmal vagyok itt. Megint arr�bb rep�l egyet a k�pzeletem v�gtelen forg�szele. �jb�l eszembe jut a n�. Itt v�gre nyugodtan gondolkozhatok r�la (nyugodtan?!). Vajon mi t�rt�nhetett volna azut�n, miut�n v�ge lett az �lmomnak? Most jut eszembe, hogy emlegett�k a n� l�ny�t. Ki lehet az? N�la lehet az a titokzatos t�rgy, ami oly sok er�t biztos�tott a visel�j�nek. De mi van, ha ez meg se t�rt�nt, csak az agyam egy v�gtelen �s k�ptelen sz�lem�nye? Lehets�ges. De annyira val�s�gh� volt. �s ami m�g furcs�bb… egy�tt �reztem a n�vel. Tudtam, hogy f�l, hogy agg�dik, hogy biztons�got akar tudni a l�ny�nak. De nem hiszi, hogy siker�lhet. Hogy hallani akarja a nevet�s�t, hogy l�tni akarja feln�ni, egy�tt mosolyogni vele, mikor az els� szerelm�r�l besz�l, megvigasztalni, mikor rossz jegyet kap az iskol�ban. Meg akarta besz�lni vele az �lete fontos esem�nyeit, de tudta, hogy ezt m�r nem tudja majd megtenni vele. L�tni akarta feh�r esk�v�i ruh�ban, b�szk�n mosolyogva l�pdelni az olt�r fel�. F�lt, hogy hamarosan itt a b�cs�, �s m�g csak nem is fog �r� eml�kezni az a cs�pps�g, aki m�g mosolyogva cumizik, �s semmi gondja sincs az �letben. S�t, �r�mmel v�rja majd �lete jelent�s m�rf�ldk�veit, �s m�r a huncuts�g�val is �g�retet tesz a sz�leinek �s az �letnek, hogy soha nem fogja feladni, �s minden akad�llyal b�szk�n �s er�sen szembe fog sz�llni, nem hagyja sohasem annyiban. Hogy k�pes lesz megv�ltoztatni a sors�t, �s nem fogja elfogadni a v�gzet�t. Ak�rcsak �. Olyan heves �s hirtelenm�rg� lesz, mint �, de amilyen gyorsan keletkezik a vihar, olyan gyorsan el is �ll az es�. Hirtelen nyugodt lesz majd, ak�rcsak az a csendes viz� kis patak, amelybe majdnem beleesett els� kis totyog�sakor. Nem fogja hagyni, hogy csak �gy legy�zz�k, de ha m�gis vesz�t, b�szk�n fog majd t�vozni a csatat�rr�l. De milyen er�s lesz? Senki sem tudja most m�g. �s a fiatal n� sem fogja tudni soha t�bb�. Vajon k�pes lesz majd legy�zni a nagyhatalm� M�gust? Lehetetlen ilyen bizalmatlan k�r�lm�nyek k�z�tt megmondani a j�v�t. �s vajon f�lni fog ez az �rtatlan kis cumiz� kisbaba? Nem fog s�rva rohanni m�sokhoz, mert f�l az �jszaka d�monait�l? Ha igen, akkor ebben is a fiatal asszonyhoz hasonl�tana. De b�tran �ldozza majd fel mag�t a bar�tai�rt? Meg tesz- e mindent, hogy m�sokon seg�tsen? Ismeri majd-e a bar�tai legf�ltettebb �rz�seit? Lesz-e el�g mersze felsz�lalni a nev�kben, �rt�k? Mert ha igen, akkor az apj�b�l is j�csk�n kijutott bel�le. Azzal a tudattal, hogy sz�lei az eml�kek k�p�ben, a bar�tai �s a szellemek mindig mellette lesznek, k�pes lesz-e gy�zedelmeskedni legnagyobb ellens�gei felett? Megtal�lja-e az igaz szerelm�t, akivel megosztja �let h�tralev� r�sz�t, boldog, �r�mteli �s szomor� perceit? K�pes lesz-e a val�s�gban l�tez� sz�l�k n�lk�l megny�lni m�sok fel�, kit�rni a sz�v�t �s a legeslegbels� gondolatokat felsz�nre hozva, elmondani �lete legnagyobb k�v�ns�gait? Vajon fel tud e n�ni csup�n a sz�l�k eml�k�vel? K�pes lesz-e valaha feldolgozni ezt a hi�nyt? Vagy �nmaga fel� fog fordulni, hogy azt�n bel�lr�l em�ssze fel a b�nat �s a szomor�s�g? Fel�ll-e �jra, ha a lelk�be t�pnek, �s olyan lesz-e, mint a gy�ny�r� �s t�r�keny kis vir�g, melyet, ha letaposnak, m�g szebb vir�got hajt? Tiszta sz�v�b�l fog �r�lni a sikereinek, �s elfogadja, b�rmilyen neh�z is, a kudarcot? Megel�gszi-e majd �reg kor�ban, az �letben el�rt sikereivel, vagy el�gedetlen lesz a sors�val, c�l hi�ny�ban? Meg tudja-e k�l�nb�ztetni majd az igaz j�s�got az �rm�nyt�l? Ellen�ll majd a gonosz �r�k csalogat�s�nak? Vagy �tl�pve �s �r�kre maga m�g�tt hagyva az �r�k f�ny k�sz�b�t, bel�p az �r�k s�t�ts�g v�gtelen labirintus�ba? B�rni fogja-e az �let nagy terheit, nem fog �sszeroppanni a s�lyuk alatt? M�r nem lesznek ott a sz�lei, akik seg�ts�k l�p�seit, ahogy kiskor�ban tett�k. M�r nem. Mag�nak kell elboldogulnia az �letben, amit csak akkor tarthat igaz�n k�zben, ha el�g er�s. Nem fizikailag, hanem a lelk�ben. Meg kell tudnia felelni �nmag�nak, csak �gy lehet igaz�n boldog. Teljes�tenie kell a csal�d feladat�t, ami most teljesen r�h�rult. Kellenek majd a bar�tai seg�ts�gei, akik �tv�llalj�k t�le a terhet. Ez az �r�k boldogs�g titka. �s � m�r soha nem fogja l�tni, ahogy a l�nya a bar�taival nevet, ahogy �r�k h�s�get �g�r a titkaiknak. Ez mind a j�v� zen�je, aminek a dallam�t senki se tudja fejb�l, de mindenki �nekli. Lesz-e el�g hangja v�gig�nekelni az eg�sz kott�t? Vagy elakad a fel�n�l, keresve a megfelel� sz�lamot? Rem�nyei szerint nem. Szeretn�, ha a m�zeskos�rban fekv� cumiz� cs�pps�g nagykor�ban szabad lenne, mint a mad�r, mely �tszeli a v�gtelen szabad eget. Legyen sas, ki f�lti a toj�sait, de k�zben legyen rig�, ki ugr�lva keresi mindennapi falatjait, mik�zben megb�zik az �letben. Legyen galamb, ki turb�kolva keresi p�rj�t, s �lland� szerelmes hangj�val �l a villanyp�zn�k tetej�t. De a lelke legyen sz�nes, ak�r a sziv�rv�ny, pomp�zzon a legszebb sz�nekben. Legyen h� a nev�hez, t�nd�k�lj�n eg�sz nap az �gen, mik�zben reggel keletr�l felkel, �s nyugaton lenyugszik. Csak ennyi lenne az � k�v�ns�ga a l�ny�hoz, aki m�g ugyan nem �rtheti, de mosolya a legnagyobb nyugodts�gr�l �rulkodik. Mintha tudn� az �let akarat�t, s m�r �nekeln� a saj�t dallamait. De ezt anyak�nt m�r nem �lheti meg. Tudja, hogy b�znia kell a saj�t v�r�ben a f�rj�vel egy�tt, de f�lti �t, neki nem volt ilyen neh�z sorsa, amit az �g neki sz�nt, azt elv�gezte. De �rzi, hogy ez a kisl�ny m�s, �vek mult�n, m�g sokat fog neki k�sz�nni az eg�sz csal�d. B�rcsak m�g egy kicsit n�zhetn� �t, mit nem adna m�g egy kis cs�nytev�s�rt, egyetlen sz�vder�t� �rtatlan mosoly��rt, csak egy kicsit m�g �rezni, ahogy megszor�tja apr� kezecsk�j�vel az � mutat�ujj�t. Csak most az egyszer m�g l�tni, ahogy az apj�val kerget�zik. De nem lehet, mert a Sors ism�t k�zbesz�l, mint egy igazs�gtalan b�r�. � nem nekik �t�li a l�nyukat, hanem az �r�k Bizonytalans�gnak. De �k pr�b�ltak k�zdeni az �t�let ellen, csak egy kicsit m�g a l�nyuk kacag�s�t hallgatni. Tanukat akartak gy�jteni, hogy az �gi b�r�t maguk mell� �ll�ts�k. De a m�sik oldalon ott �llt m�g a F�lelem �s a Tudatlans�g. �gy a sors keze lecsapott az igazs�got hirdet� kalap�ccsal, �s �r�kre elvette t�l�k a l�nyukat, m�g �k csak tehetetlen�l kap�l�ztak az �let tenger�n, mik�zben szerelm�k gy�m�lcse m�shov� �szott. M�r nem lehet m�st tenni, csak b�zni az erej�ben… Hirtelen pattantak fel a szemeim, de m�g mindig s�t�t volt. Ez az �lom folytat�sa volt? Nem biztos, �gy megint csak maradt nekem a bizonytalans�g. De a nagy s�t�ts�g hom�lly� v�ltozott, ami azt jelentette, hogy m�r nincs messze a kij�rat! Nagyon meg�r�lt. �s csak most esett le. Itt az embernek a saj�t d�monaival kell megk�zdenie. Nincs itt semmif�le rossz szellem, csak ilyenkor mutatkozik meg igaz�n a lelk�nk legnagyobb bizonytalans�ga, itt teszi fel a sz�v�nk a legnagyobb k�rd�st: ,, V�gig tudod csin�lni?” Ez a saj�t d�nt�s�nk, nem az alag�t szabja ki. Egyre nagyobb a f�ny. Hamarosan ki�rek. Igen! M�r l�tom a v�g�n a f�nyt. Egyre csak k�zeledem, �s egyre boldogabb vagyok. Megcsin�ltam! �s ahogy ki�rtem, vak�t�an belevil�g�totta a nap a szemembe… 15. fejezet: Csendes vonat�t hazafel� - Ez hihetetlen kisasszony, engedje meg, hogy gratul�ljak! - K�sz�n�m! Anna is odaj�tt hozz�m, �s legnagyobb meglepet�semben �t�lelt. Mindenki velem mosolygott vagy nevetett, m�g Len is. Yoh nagysz�lei gratul�ltak, majd lassan hazafel� indultunk. Az �llom�s fel� vezet� �ton mindenki egyfolyt�ban dum�lt nekem, de �n nem figyeltem senkire sem, az �lmom folytat�s�n (???) gondolkoztam. De lehet, hogy csak a saj�t �rz�seim voltak. Onnan, bentr�l neh�z lett volna megmondani, de itt kint m�g ink�bb. Ahogy v�rtuk a vonatot, m�r mindenki f�l�lomban volt, kiv�ve engem, pedig �n voltam bent. * Anna Yoh v�ll�n aludt, Trey elfek�dt k�t �l�sen, Rio t�k�rrel a k�zben b�biskolt, Morty pedig a laptopj�ra d�lve. Egyed�l Len volt m�g �bren rajtam k�v�l, de � az ablakon �t b�mult kifel� a mez�kre. �n zen�t hallgattam, de most ez sem nyugtatott meg, valahogy olyan hi�ny�rzetem volt. R�vid id� m�lva m�r nem b�rtam tov�bb, kikapcsoltam az mp3 lej�tsz�mat �s megsz�laltam: - Direkt csin�ltad? - Igen. Tudtam, hogyha felhergellek, akkor m�r csak az�rt is bem�sz. - Honnan tudtad?- k�rdeztem �rdekl�dve Lennyt�l. - Te ilyen vagy. Bizony�tani akart�l, ami �rthet�, mindenki ezt tette volna.- erre nem v�laszoltam, csak b�lintottam. De p�r perc m�lva ism�t megsz�lalt: - F�lt�l? - Err�l csak az �gyv�dem jelenl�t�ben vagyok hajland� besz�lni.- mondtam vigyorogva, mire az � arc�ra is siker�lt egy kis mosolyt csalnom. * - J� �jt, Sun!- k�sz�ntek el a t�bbiek, mikor bejelentettem, hogy elmegyek aludni. * - Mi volt bent?- k�rdezte Mina, �s �gy l�tszik majd’ kicsattant a b�szkes�gt�l, mert vid�man r�pk�d�tt k�rbe- k�rbe. Ahogy n�ztem elsz�d�ltem, �gy ink�bb v�laszoltam a k�rd�s�re. - Nincsenek bent szellemek, a saj�t d�monaival kell megk�zdenie az embernek.- mondtam majd elmes�ltem a reggeli �s az alag�tbeli �lmaimat…