Látták, hogy Yoht lassan elnyeli a palota sötét gyomra.

Trey felsóhajtott:

-Most persze egy újabb palotában bolyonghatunk, amíg megtaláljuk az ocsmány főgonoszt. –elvigyorodott – Nyomás!

És a kis csapat belépett a sötét lyukként ásító kapun. Lépteik zaját elnyomta a puha homok. Teljes csönd honolt odabent.

-Mondtam, ugye? –suttogta Trey, de mintha csak meghazudtolná, megláttak a sötétségben egy fénylő pontot. Len futásnak eredt; szíve minden lépésnél jobban dübörgött: Tamara valahol itt van…

Belépvén a terembe tekintete először a terem közepén álló emelvényre álló emelvényre esett, ami meg volt világítva. Egy szőke lány feküdt rajta. Nem messze tőle egy mozdulatlan test feküdt; Tam volt az. Len lélekszakadva futott hozzá.

-Tam! – kiáltotta –Ébredj Tamara!

Felnyalábolta és az ölébe vette. Arca békés volt és gyönyörű, nem volt rajta semmilyen sebesülés, mégsem mozdult. Len ettől kikelt magából:

-Tamara! Tamara! –kiabálta és megrázta a lány mozdulatlan testét. Félőrült volt az aggodalomtól, de nem tudta kin levezetni dühét. Óvatosan lefektette Tam testét és belekiabált az őt körülvevő sötétségbe:

-Hol vagy? Hol vagy te rohadék? Gyere elő és küzdj meg velem, ne bújj el gyáván!

Ekkor egy árny bukkant fel előtte, de olyan sötét volt, hogy Len nem tudta kivenni a vonásait.

-Sámánok! –szinte köpte a szavakat –Nem értetek máshoz, mint harcolni és pusztítani. Nem számít nektek semmi és semmi, csak a hatalom! El foglak titeket pusztítani a Föld felszínéről!

Erre a mondatra futott be a csapat többi tagja.

-Az az érzésem, hogy már megint lemaradtam valamiről. –jegyezte meg Ryo.

-De végre megérkezett a díszvendégünk! Yoh Asakura! Most meghalsz! –kiáltotta a testetlen hang és fény öntötte el a termet. Mindannyian hunyorogtak és meglátták a terem közepén álló köpenyes egyént. Az egy hatásos mozdulattal ledobta magáról a csuklyát és feltárult arca. Egy pár másodpercre mindenkinek elállt a lélegzete.

Egyedül Trey szólalt meg:

-Srácok, én nem értem, hogy miért akarja Jess Danes megölni Yoht… Ő nem csak egy kosaras?

Egyikük sem válaszolt. A csuklyás vagyis Jess Danes folytatta:

-Az csak egy álca volt, hogy Yoh közelébe férkőzzek és megöljem. De ti is sorra kerültök, ne féljetek, és az összes sámán is!

Azonban Yoh közbeszólt:

-Bocs meg közbevágok, de… te is sámán vagy, nem? Akkor miért akarod megölni az összes sámánt?

Jess csinos arca gyűlölködve elfintorodott.

-Én vagyok olyan, mint ti, többiek. Ti tehettek mindenről! Arról, hogy az én drága húgom halott! – és tekintete a ravatalon fekvő szőke lányra vándorolt. – Nem volt semmi bűne, csak annyi, hogy rajongott a sámánokért. És ti megöltétek őt! Nem vétett nektek!

-Ha már itt tartunk – szólt közbe Ryo – sosem találkoztunk veletek. Yoh mester sem ártott nektek. Akkor meg miért pont ő?

-Amióta legyőzte Zeke-t Yoh Asakura maga lett A Sámán. Ezért ha ő meghal, a példaképüket vesztett sámánok úgy összezavarodnak, mint a vezérüket vesztett patkányok.

A kis csapat tagjai összenéztek és szemükkel mind azt mondták: „Ez nem normális…”

-És Tamara mit ártott neked? – szólt lehajtott fejjel csendben, mégis vérfagyasztó hangon Len. Felemelte a fejét és kiáltott: - Miért kellett ártatlanul bűnhődnie?!

Jess először kicsit elbizonytalanodott, de aztán nyugodtan megvonta a vállát:

-Minden háborúban vannak ilyen sajnálatos áldozatok. Az ő baja, ha Yoh Asakurához tartozott.

Len fejében visszhangot vertek a szavak: „Yoh Asakurához tartozott…” A harag és düh villámként futott végig Len testén és agyában és ösztönösen nyúlt fegyvere után és kiáltott Bason után. Erre megjelent az óriási fekete sárkány és Jess máris a hátán termett.

-Ha ennyire vágyod a halált, hát megkapod! Asakura előtt küldelek a pokolra! – kiáltotta.

Végülis az életem Tamara nélkül elképzelhetetlen. –futott át Len agyán a gondolat.

Harcuk hihetetlen volt és monumentális. Szinte nem is látszottak, olyan gyorsan voltak. Len sokkal kockázatosabb lépéseket is megengedett magának, mint amúgy. Nem volt vesztenivalója. Ám a fekete sárkány roppant erejét úgy tűnt, lehetetlen legyőzni. Bason az óriás szellemformában többször a palota falának csapódott, amibe az beleremegett.

-Nem adhatom fel! –szűrte a fogai között Len és feltápászkodott. Újult erővel indult harcba és lassan sikerült észrevenni ellenfele gyenge pontjait. Egyszer sikerült a háta mögé kerülni, és Bason nagyot taszított a sárkányon, mire az  döngve a falnak esett.

A falon egy repedés futott végig és gyanús morajlás hallatszott a palota melyéből.

Ám az ellenfelek ügyet sem vettetek erre, folytatták a kimerítő harcot. Egyik sem bírta legyőzni a másikat, és egyre inkább bedühödtek.

-Nem foghat ki rajtam! – mondogatták mindketten.

Ők ugyan nem látták, de a repedés végigfutott a falon, egészen a mennyezetig, ahonnan hatalmas kőtömbök zuhantak alá. A csapat többi tagja tudta mi a dolguk. Yoh Tamaráért futott, Faust pedig kimentette a kőemelvényen fekvő lány testét. Ahogy a necromanta az ölében tartotta Jess húgát, valami furcsát vett észre rajta. Yohhoz futott és a hangzavar miatt a fülébe kiáltotta:

-Ez a lány nem halt még! Még él és talán tudok is rajta segíteni, csak valami furcsa bűvölet hatása alatt van.

Yoh komolyan bólintott. Ő és Amidamaru felvették az óriás szellemformát és próbálták felhívni magukra a küzdő felek figyelmét.

-Jess! –kiáltotta- Jess ! A húgod életben van! Hallod?  A húgod nem halt meg!

A szőke fiú odakapta a fejét:

-Miket beszélsz?

Egy pillanatra nem figyelt oda, és eltalálta Len egyik támadása. Teljes erővel a falnak csapódott, ami ismét sziklatörmelékek zuhatagát idézte elő. Mindenki megpróbált félreugrani, de olyan hirtelen történt minden. Pilica Tamara élesztgetésével volt elfoglalva, így nem is láthatta a közelgő veszélyt. Csak Jocó kiáltását hallotta:

-Vigyázz Pilica!

Azzal a fiú félretaszította egy lezuhanó kőtömb alól, ami őt magát temette maga alá.

-Jocó! – sikoltott Pilica.

Ryo nem habozott, hatalmas szellemformájával megpróbálta felemelni a kőtömböt, de nem ment, Trey segítségével sikerült csak. Pilica odaszaladt, és kihúzta Jocót a törmelékek alól.

A káosz tökéletes volt és félő volt, hogy a palota hamarosan összeomlik.

Ám Jess rá sem hederített, hanem felkecmergett és Yoh felé fordult:

-Hazudsz! A húgom meghalt! A szemem láttára találta el egy sámán támadása!

-Nem igaz! A barátom szerint meggyógyítható! Nézd! – mondta és Faustra mutatott, akinek keze alatt sárga fénnyel ragyogott a furyoku. Hatására a szőke lánynak először a keze mozdult meg, majd szempillája remegett meg.

-Yuzuha! –kiáltott Jess és szeme könnybe lábadt.

-Bátyám…- szólt elhaló hangon a leány és kezét nyújotta felé.